A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

és I. sír halottai, valamint a 15. és 21. sír. Bizonytalan, hogy a második vagy harmadik nemzedékhez tartozott-e a 42. sír. Valószínűbbnek látszik a második nemzedékhez való számítása. A második nemzedékhez tartozó 8 egyénből 5 nő és csak 3 a férfiak száma. Mivel az első sorban a második nemzedékhez tartozó rangos nőnek (37. sír) van párja (42. férfi sír), és a harmadik sorban levő két rangos nőnek is (14. és I. sír, hozzájuk tartozó férfiak lehetnek a 15. és 21. sz. sír), így a második sorban levő első három férfi között kell keresnünk az első és második nemzedékhez tartozó férjeket. Biztosan a harmadik nemzedékhez tartozott az első sorból a 41. sír, a második sorból a 36. sír, a harmadik sorból a 22., 23., 24. és 26. sír, az ötödik sorból az 5. sír, a hatodik sorból az 1. és 2. sír, s valószínűleg a harmadik nemzedékhez tartoztak a negyedik sor sírjai, és az első sor 44. és 48. sz. sír halottjai (bár az utóbbiak megítélése nehezebb). Az összes többi sír nemzedéki hovatartozását a fentiek ismeretében kisebb-nagyobb bizonytalansággal eldönthetjük. Mi derül ki végülis ebből az adatfelsorakoztatásból ? Rekonstrukciónk szerint a következőket állapíthatjuk meg. A temetőt egyetlen nagycsalád alapította: 16. sz. sír női halottja és férje, gyermekeik: 18. és 20. sírok női halottjai és férjeik, unokáik: 36. és 39. sz. sírok női halottai és férjeik. A családban nőtlen (szolga?) férfiak is voltak. Az első család gyermekei voltak továbbá a 14. és I. számú sír női halottai. Ok már a második nemzedéktől elváltak és új nagycsaládok alapítói lettek férjezésük után. A második nemzedék valamelyik önálló nagycsaládjából válhatott ki az ötödik sor már harmadik nemzedékhez tartozó családja. A 37. sír női halottja és férje valamint leszármazottai úgy látszik, nem az alapító nagycsalád rokonai. Végeredményül azt kapjuk, hogy a nádudvar-töröklaponyagi temető vérségi rokonságban álló nagycsaládok — egy falu temetője, melybe egy idegen család is beköltözött. Milyen volt ez a nagycsalád ? Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy a temetőben tapasztalt rendszert nem csupán egy fajta temetkezési formának tekintjük, hanem a mindennapi élet másvilági vetületét látjuk benne. Tehát ha helyesen következtetünk, akkor a mindennapi élet egy kis részébe nyerünk bepillantást. A nemzedékek egymásutánját tulajdonképpen az által tudtuk megfigyelni, hogy az új nagycsaládokban az első, az alapító nagycsalád hagyományai öröklődtek. Régészetileg kimutatható volt, hogy 1. a temetkezések szigorúan megszabott rendben történtek, 2. minden sorban ill. nagycsaládban a legrangosabb egyén nő volt, 3. a három teljesen feltárt sorban (I—

III sor) a legrangosabbat szintén nő követte rangban, a nagycsalád fejének egyik leánya. Áz áthagyományozás tehát az anyai ágon át történt meg: a nőknek az egyes családokban kimutatható feltűnő helyzete ezt bizonyítja. A magyarországi régészeti anyagban számos példáját láthatjuk annak, hogy a két nem halottai között nők a legrangosabbak: Eger,

31 Hencida,

32 Kecel,

33 Szeged-Bojárhalom,

34 Pilin-Leshegy,

35 Biharkeresztes-Ártánd-Nagyfarkasdomb,

36 Csorna-Sülyhegy,

37 Karos,

38 Nagyteremia

39 stb. Az a tény, hogy a temetkezések alkalmával a női halottakat megkülönböztetett tisztelettel a legelőkelőbb helyre temetik és rangosságban az összes férfi, így saját, férjük felett is állnak, az ősi nő és anyakultuszra való visszaemlékezés maradványai. E kultusz különböző megnyilvánulásai Szibéria népeinél, így legközelebbi rokonainknál, a hantiknál és mansiknál egészen a legújabb időkig fennmaradtak. Ny-Szibéria finnugor népeinél a totemállat képében a nemzetség ősanyja jelenik meg, tisztelete az anyai ági őstisztelet régi formájának tekinthető.

40 E téren Csernyecov kutatásai rendkívül 152