A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Ötvös János–Kovács Béla: A tiszacsegei holt Tisza és környéke élővilága

alkotásra. Tiszakeszi határában, Tiszatarján felé haladva még láthatunk egy megfelelő nagyságú ártéri tölgyest, azonban ennek az erdőrésznek is megkezdték a kitermelését. Az ároktői Kácsásnál jóval nagyobb gémtelepet ismertet Sterbetz István, Murvay Ádám és Festetics Andor a hódmezővásárhelyi Sasér rezervátumban. Légány András az ároktői telephez kb. 40 km-re levő Tiszadob melletti gémtelepet írja le, amely valamivel kisebb a Kácsásban levőnél. Eddigi ismereteink szerint a Tisza parti gémtelepek között a Kácsás (más néven Kis-Kácsás) nagyságrendben a második helyet foglalja el. Az előbb leírt biotóp (Artéri ligetek, rétek és kaszálók madárvilága) részint szintén ártéri erdők képét mutatja, azonban az őt felépítő fajok dominancia viszonyai lényegesen különböznek a gémtelepek dominancia viszonyaitól, ezért szükséges megkülönböztetnünk a gémtelepek erdejét egyéb ártéri erdőktől. Az erdő, mely közvetlenül a Tisza partján a 461—463. folyamkilométer területére esik, eredetileg füzes puhafa ligeterdő (Salicetum albae-fragilis) lehetett. Ezt bizonyítja egy pár, mutatóba meghagyott hatalmas nyárfa, valamint az aljnövényzetben pl. Rubus caesius, Urtica dioica, Solidago gigantea, Aristolochia clematitis, Leucojum aestivum stb. növényfajok előfordulása. Ezt az erdőt kitermelték s talaján kőrist (Fraxinus excelsior) telepítettek. A kőris közé tölgyet ültettek elegyítésre, mely 25—30 évesnek látszik. Érdemes megfigyelni, hogy a kőrisek közt a tölgy is hosszú sudár növésű — mivel jó talajon a kőris magas növésével elnyom minden más fát, ezért a tölgy is magasra nyúlik. Ebben a kanyarban húzódó, kiflialakú erdő közepetáján található a madártelep. Ez az erdőrész termeli a legtöbb szervesanyagot, ez a legnagyobb növényi és állati produkcióval bíró terület, ami a gyakran néhány méteres víz alá kerülő erdő növekedésén is meglátszik. A cserjeszintet 2—3 méterre növő kőrises képviseli, melyet a Clematis, Humulus lupulus és az Echinocystis echinata indái tesz13 3. kép. A tölgyerdő maradványa az 1961. évi irtás után