A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Sugár István: Adatok Hajdú-Bihar megye felszabadulás utáni postatörténetéhez

gó esőben, úttalan utakon veszélyek közepette vitték a levélkötegeket, hogy segítségére legyenek a postás dolgozóknak és teljes odaadással segítsék fáradságos és veszélyeket rejtő munkájuk révén demokratikus életünk kibontakozását. Bélyeghiányt kisegítő bérmentesítő módszerek Helyileg változó postai tarifák A levélpostai küldemények postai szállítási költségének bélyegben való lerovása gyakorta és sok helyen nagy nehézségbe ütközött Hajdú-Bihar megye területén is. Részben a háborús események során megsemmisült, elkallódott a postahivatalok bélyegkészlete, részben az elmenekült postások azt magukkal vitték, de levéltári adatot találtam arra is, hogy a menekülő postások olyan utasítást kaptak, a hasonlóan menekülő Debreceni Postaigazgatóságtól, hogy „égessék el az egész postai anyagot."

40 A zavaros háborús események során volt eset, hogy például az átvonuló katonaság 1400 darab 20 filléres bélyeget adott egy juhásznak, amelyet egy utcán találtak.

41 Ilyen és ehhez hasonló értesülések alapján, 1945. január 22-én a Debreceni Postaigazgatóság értesítette a postahivatalokat, hogy „a postabélyegek és lapok használatától tartózkodni kell, mert azok beszerzési körülményét a a postahivataloknak megállapítani nem áll módjában. . . Ezért . . . a levélpostai küldeményeket készpénzzel kell bérmentesíteni addig, míg vagy új bélyegek lesznek készítve, vagy a mostaniak lesznek felülnyomva."

42 Említésre méltó, hogy Bihar megye főispánja már a postaigazgatósági rendelkezés előtt, 1944. december 16-án úgy intézkedett, hogy „a levelek . . . készpénz bérmentesítés mellett vehetők fel. . ."

43 Teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a Budapesti Postaigazgatóság még 1945. február 21-én is csak mint lehetőséget vetette fel a készpénzzel való bérmentesítésnek gyakorlati módját, — a bélyeghiány enyhítésére.

44 A tény viszont az, hogy Hajdú-Bihar megye postahivatalai a korábbi kiadású bélyegeket és postai levelezőlapokat azért általában elfogadták, hogy ne károsodjanak azok tulajdonosai. A készpénzzel való bérmentesítés formájához csak akkor folyamodtak, ha tényleges bélyeghiány állott fenn. A készpénzzel való bérmentesítés esetén a küldeményt felvevő postás, a bélyeg helyére (levélpostai küldemény jobb felső sarka) kézírással feljegyezte ezt a körülményt, feltüntette a lefizetett bérmentesítési összeget, ha volt bélyegzője, lebélyegezte, ha pedig az sem volt, ráírta a küldeményre a helység nevét és a postai felvétel időpontját, — sőt aláírásával is ellátta. (3., 4. ábra.) A Debrecen 1. számú postahivatal, a „Készpénzzel bérmentesítve" feliratú, hely- és dátum körbélyegzőjét használta, piros párnafestékkel — az ilyen levélpostai küldemények felvétele során. Ebben az esetben is feltüntették a bélyegzőlenyomat mellett, a bérmentesítés összegét. (5. ábra.) A levélpostai küldemények bérmentesítési tételei terén is megbomlott a korábbi egységesség — a szükséghelyzet folytán. Bihar megye főispánja már 1944. december 16-án úgy rendelkezett, hogy a távolsági levelek után (30 fillér helyett) 40 fillér a tarifa, sőt bevezette az úgynevezett „kézbesítési díj"-at is, 10 fillér összegben, melyet a levelek kézbesítettjei fizettek.

45 599