A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lipták Pál–B. Marcsik Antónia: A téglás-angolkerti középkori (XI–XIV. századi) temető embertani anyagának ismertetése

azonban érdemes kivételt tenni. A töredékes anyagot is beszámítva a férfiaknál 77,3 (esetszám: 11), a nőknél 81,9 (esetszám: 15) a koponyajelző számtani (aritmetikai) középértéke; ez az egy metrikus jelleg is hangsúlyozza a nemek közti különbséget. A rövidfejűsödés (brachycephalizáció) folyamata nálunk épp a temető határait jelző századok alatt (XI—

XIV. századok között) kezd egyre kifejezettebbé válni. Ezért joggal merülhetett fel az a kérdés, hogy a régészeti feldolgozásban Gazdapusztai által közölt összedobált csontvázak (osszáriumok) korábbiak és számozott sírok anyaga koponyajelző és a taxonómiai összetétel tekintetében is ezektől eltéréseket kell hogy mutasson. Ez a várakozás be is igazolódott. Az „osszáriumokból" előkerült koponyák (9 db) koponyajelzőjének középértéke 78,4, a többi számozott síroknál (összesen 16 db koponya) pedig 81,4. Talán még külön említést érdemel, hogy a cromagnoidok csak az osszáriumokból, míg a brachykranok egyes-egyedül a számozott sírokból kerültek elő. így Gazdapusztainak a régészeti anyag alapján való feltevését az embertani anyag alátámasztja. A Téglás-Angolkert XI—

XIV. századi temetőt csupán a koponyajelző középértéke, annak százalékos megoszlása és a főbb típusok alapján hasonlítottuk össze más Árpád-kori, illetve középkori temetőkkel (4. táblázat). Az összehasonlításból kiderül, hogy a koraárpádkori (XI—

XII. századi) szériák koponyajelzője az esetek többségében alacsony és természetszerűleg a hosszúfejű rasszok (alrasszok) vannak túlsúlyban; ez a jelenség némely későbbi (középkori) temető embertani anyagában is előfordul. Megnehezíti az összehasonlítást a téglási férfiaknak és nőknek a vizsgált jellegben való eltérése. Ha a nők koponyajelzőjét és ennek eloszlását vesszük alapul, akkor ez a középkori temetőkkel, mint pl. Nemeskéri János és Deák Márta által feldolgozott Mohács-cselei

6 sorozattal mutat leginkább megegyezést, ami bizonyos fokig az antropológiai komponensek tekintetében is jelentkezik. JEGYZETEK 1 Gazdapusztai Gyula: Ós- és középkori telep és temető Tégláson. Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964, 115-126. 2 Hámori Anna: A téglási középkori temető téglamellékletes sírjainak értékeléséhez. Déri Múzeum Évkönyve 1962 — 1964, 127 — 132. 3 Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai. Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964, 133-150. 4 Martin, Rudolf: Lehrbuch der Anthropologie. 2. kiadás, (Jéna, 1928, 580—695.) 5 Lipták Pál: Homo sapiens — species collectiva. Anthropologiai Közlemények, 6 (1962), 17-27. 6 Nemeskéri János—Deák Márta: A Mohács-Cselei XIV—

XV. századi temető népességének embertani elemzése. Archaeologiai Értesítő, 83 (1956). 52—65. 77