A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Lipták Pál–B. Marcsik Antónia: A téglás-angolkerti középkori (XI–XIV. századi) temető embertani anyagának ismertetése
Lipták Pál — В. Marcsik Antónia A Téglás-angolkerti középkori (XI— XIV. századi) temető embertani anyagának ismertetése A debreceni Déri Múzeum megbízásából Gazdapusztai Gyula és Módy György 1962-ben leletmentő ásatást végeztek Téglás község mellett a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság Hajdúhadházi Erdészetének Angolkert nevű területén. E területről előzőleg mélyszántás során kerültek elő az első leletek, sőt a lelőhely Ny-Eny-i részén a felszínen sok őskori edénytöredéket is találtak. Gazdapusztai szerint a mélyszántás egy őskori telep vékony kultúrrétegét pusztította el, amely minden valószínűség szerint a rézkorhoz tartozott. A leletmentő ásatás eredményeként egy kis Árpád-kori falu temploma került elő a templom körüli temetővel együtt. Ez a kis település és temető XI— XIV. századi, de itt a templom építése előtt is lehetett temető, mert az alapárokban vázcsontok voltak. A területen előzőleg terepbejárás nem volt 1 . A régészeti anyag a debreceni Déri Múzeumban található, feldolgozását Gazdapusztai 1 , Hámori 2 , és Módy 3 végezték el. (Hámori csak a téglamellékletes sírokkal foglalkozott, ez a közlemény az embertani feldolgozást nem érinti). Módy véleménye szerint is a templom építése előtti temető X— XI. századi, és így ezen a területen Téglás egyik X— XV. századi települési magja található meg. Módy a későbbi terepbejárás során — 1963 tavaszán — több középkori ház alapjait figyelte meg. Szabó István eredményeire támaszkodva, az alábbi következtetésre jut: „Lehet, hogy megásott templomunk a temetővel és a megfigyelt 10—16 ház nyomaival Téglás lappangó nevű XI — XIII. századi prédiuma". A prédium a hazai korai földesúri házi gazdálkodás üzeme volt, sokukban már a XI—-XIII. században templom állt, a kis települést szolgasorban élők népesítették be. Az ásatás során 41 sírt tártak fel, embertani feldolgozásra 54 koponya és 17 váz került az Embertani Intézetbe. Amint a temetőtérképen látható és Gazdapusztai munkájából is kiderül, a temető területéről több helyen Összedobált (osszárium) emberi csontvázak is előkerültek. Az osszáriumból bekerült anyagot megkülönböztetés céljából önkényesen jelöltük meg (pl.: 10/a, 10/b stb.) A 15. és 31. sírból két-két egyén vázmaradványai kerültek be — holott az ásató csak egy 15. és 31. sírt jelölt — így valószínű hogy a „felesleges" példányok a fent nevezett sírok mellőli osszáriumokból kerültek be. A temető nem teljesen feltárt. Az embertani anyag általában közepes megtartású, a bekerült 54 koponyából 34 jó megtartású (tehát mérhető): 13 férfi, 14 nő, 7 fiatalkorú és gyermek, 20 pedig töredékes. A nem és az életkor összefüggésére az 1. táblázat ad felvilágosítást. 69
