A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Mesterházy Károly: Beszámoló az 1965. évi biharkeresztes–ártándi ásatásról

2. kép. Biharkeresztes — Artánd—Nagyfarkasdomb 20. sír. — Aranyozott bronz karperec 1:1 kellene találnunk. Temető van a Kisfarkasdombon és állítólag nyerges temetkezést találtak a község belterületén is, a régi ártándi temető mellett. Valószínűleg még több temetője is volt Ártándnak, hiszen 150 éven keresztül számos halottja volt egy 400—600 lakosú településnek. A temető soros szerkezete világosan felismerhető. A további ásatások természetesen módosíthatják eddigi megfigyeléseinket. Lehetséges ugyanis, hogy a temető e tömbje három, részben elkülönülő, csoportra tagolódott. Ez csak a következő ásatás során derül ki. A temetőben csak a női sírok között ismerünk rangos és gazdagabb temetkezéseket. Lehetséges, hogy e kép a következőkben sem fog változni. E feltevésünket megerősíti a Nádudvar—töröklaponyagi X—

XI. századi temető.

10 A nádudvari temető egy őskori halomra települt. A sírok elrendezése soros és minden egyes sírsor legrangosabbja a sorkezdő női váz. E temetőnek eredetileg kb. 90 halottja lehetett. A Szentes-szentlászlói temetőben szintén 110 körül van a halottak száma, bár a feltárt két domb között nem tudni, voltak-e temetkezések.

11 Felvetődik tehát az a kérdés, hogy ezekbe a temetőkbe egyegy falu vagy nemzetségrész esetleg egyben mind a kettő temetkezett-e ? Erre a kérdésre a XI. századi települések körüli temetők feltárása és elemzése, így az ártándi X—

XI. századi temetők ill. temetőcsoportok feltárása után adhatunk választ. Megfigyelhettük azt is, hogy Artándon és Nádudvaron a temető legrangosabb halottja mindig nő, legyen az egy kisebb (családi) egység vagy az egész temető. Ez a jelenség teljesen ellentétes azzal a képpel, amit az ún. nagycsaládi temetőknél figyelhettünk meg Bezdéden,

12 Bashalom,

13 Kenézlőn,

14 Eperjeskén.

15 64