A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Lengyel Imre–Vincze László: Tessedik Sámuel Debrecennek szánt városrendezési terve

nácsházát, egészségügyi, oktatási intézményeket és szolgáltató vállalatokat kellene az egyes külvárosokban elhelyezni. A felépített város tűzrendészeti problémáit s azok megoldását is felveti a magyarázatokban. Városrendezési tervének befejező részében Tessedik Sámuel lelkes hangú szózatot intéz a debreceni Kollégium volt diákjaihoz, s azt a reményét fejezi ki, hogy áldozatkészségükkel, hozzájárulásaikkal szívesen sietnek a nagy csapást elszenvedett város segítségére, s így a város félév alatt kiheverheti a súlyos csapás következményeit. A többi tűzkárt szenvedett pedig mintaképnek fogja tekinteni Debrecent. Ismeri a hatósági intézkedések útvesztőjét, a bürokráciát, s az ennek következtében előálló késedelem kiküszöbölésére is tanácsot ad. Végül tervezetére elfogulatlan bírálatot, hozzászólásokat, megjegyzéseket szeretne kapni. Türelmetlenül sürgeti, szólítja fel erre a kérdés iránt érdeklődőket, s megígéri, hogy tervének végleges kidolgozásakor a bírálatokat figyelembe fogja venni. Tessedik kimeríthetetlen energiáját, a felvilágosítás szükségességébe vetett hitét mutatja, hogy aránylag rövid idő alatt el tudja felejteni a debreceni kudarcot, s néhány hónap múlva már ismét közlésre küldi tervezetét a Hesperusnak. A bírálattal kapcsolatos állásfoglalását azért kell külön hangsúlyoznunk, mert itt megmutatkozó szerénysége, a kritika elfogadására való hajlandósága szembenáll azzal, amit a korábbi Tessedik-irodalom alakított ki jelleméről. Rabiátus, ellentmondást nem tűrő, diktátori egyéniségnek tüntették fel. Eletírói szerint bukását is ez okozta, eszméi, nemes törekvései éppen jellemének váltak áldozataivá . . . így egyszerűsítették le pszichológiai problémává azt a harcot, amely Tessedik Sámuel és ellenfelei között, a haladás és reakció erői között folyt. Tessedik ezen írásának közlése debreceni vonatkozása mellett szerzője neveléstörténeti szerepének tisztázása szempontjából is jelentős, mert alkalmat ad arra, hogy szembesítsük a valóságot Tessedik életíróinak elképzeléseivel, és ez a szembesítés segíthet Tessedik Sámuel portréjának tisztább megrajzolásában. De beszéljen maga a mű, Tessedik Debrecennek szánt városrendezési terve* „Hogyan lehetne pénzügyi alapot képezni új vagy leégett városok felépítéséhez, hogy az ne legyen kimeríthető, hanem mindig gyarapodjék, növekedjék, minél több, minél tartósabb és minél szilárdabb legyen az építkezés? Tekintettel a leégett Debrecenre, további megfontolás tárgyaként Magyarország igaz hazafiai számára feleletet ad erre Anonymus. Azok a korszakok, amelyekben az embereket nagy veszedelmek érték, egyúttal a legnagyobb kultúra időszakai is voltak. A földműves és a polgár ritkán világosodott fel annyira, hogy ismerje azokat az eszközöket, amelyek elősegítik gazdasági céljait, egészségét, házainak tűzbiztonságát és egyéb természeti boldogulását. Azok az államok, amelyek szívükön viselik, hogy ezeket az eszközöket az emberek kezébe adják, és őket a megvalósításban támogatják, teljesítik a hálaérzet kötelességét egy olyan renddel szemben, amely a többi ember elsődleges szükségleteiről gondoskodik, és ezzel egyszersmind saját javukat mozdítják elő. Sok nemzetnek már régen megvoltak az építőmesterei, akik útmutatást adtak mindenféle pompás épület létrehozására, mielőtt a parasztnak a kunyhójára és a polgárnak a házára gondoltak volna. — Annyira hajlamosak vagyunk arra, hogy a ragyogót jobban szeressük, mint a hasznosat. Csak az utóbbi időben akadtak hazafiak, akik ezt a tárgyat figyelemre méltatták. 583