A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Kövér Sándor: Az 1739. évi fekete halál Hajdúböszörményben

Kövér Sándor A feketehalál Hajdúböszörményben A hajdúböszörményi városi levéltárban régi egészségügyi adatokat kerestem és az 1739. fasc. II. szám alatt egy terjedelmes iratköteget találtam a következő felirattal: „Anno 1739. In oppido Hajdonicale Böszörmény nomina morbo Epimedico (sic!) emortuorum avium", azaz: Az 1739. évben Böszörmény hajdúvárosban járványos betegségben elhalt polgárok nevei. A névsorban feltüntették az elhalálozás idejét, az elhalt nevét, korát, a betegség nevét, hogy hány napra halt meg a betegség kezdetétől számítva és az elhalálozások naponkénti számát. A felsorolásban halálokként legtöbb esetben a mirigy megbetegedés szerepel, csak néhány esetben más betegség (kelevény, gyermekágy, gutaütés). Az összes mirigyben elhaltak száma 1672 volt, ebből magyar 1410, rácz 205, cigány 57. A magyarok közül férfi 725, nő 685 (1. kép). — Az iratok közt volt egy másik névjegyzék is, mely a húsz éven felüli mirigyben elhalt férfiak neveit sorolja fel. Ez a 168 név már az előbb említett kimutatásban is szerepelt: adófizető polgárok voltak. Mi volt ez a mirigynek nevezett betegség, mely 3—4 napi betegség után annyi embert pusztított el ? A pestis, és pedig annak enyhébb formája: a bubópestis, melynek halálozása abban az időben 30—40% volt. A pestisnek a magyar nyelvben több neve ismeretes, így fekete halál, csoma, dögvész, mirigy, guga, ragadós dögös mirigy stb. Fekete halálnak azért nevezték, mert a pestises betegek egy részén fekete színű bőrkiütések, bőrvérzések, fekélyek (pokolvar) léptek fel. Sokszor a guga is kékes-szederjes színű. Mirigynek pedig azért nevezték, mert a lágyék-hónalji és nyaki nyirokcsomók (mirigyek) megduzzadtak, fájdalmasak lettek, elgennyedtek és végül— ha a beteg megérte — kifakadtak; ezeket a mirigyeket hívták bubónak, gugának, kelevénynek is. A pestis az ókori források szerint is súlyos átka volt az emberiségnek. A fekete halál dühöngött a XIV. században egész Európában, ez állította meg és kényszerítette Nápolyból haza Nagy Lajos királyunkat 1347-ben; ez okozta 1348-ban a firenzei járványt, amelyről Boccaccio Dekameronjának bevezetésében megemlékszik, sőt ez adja a keretet az elbeszélésekhez. Ez a járvány Kínából vagy Indiából indult ki és egy génuai hajó hozta Európába és legalább 25 millió embert, Európa akkori lakosságának egy negyedét, mások becslése szerint felét pusztította el. Pusztított Itáliában, Ausztriában, Franciaországban, Angliában és 1347—50 között hazánkban is. Az 1347-es nagy mirigyhalál után is voltak Európában kisebb-nagyobb járványok, Magyarországon a XIV. században még kettő, a XV. és XVI. században hat-hat, a XVII. században nyolc, a XVIII. században ismét hat, a XIX. 567