A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

táplálkozási lehetőség bővülésével a nagyobb fokú zavartság dacára ismét szép számmal fészkelnek. Szaporodásuk tehát a táplálkozási lehetőség, a vízfelületek növekedésével kapcsolatos, a megfelelő törvényes védelmen kívül. Eltűnésük, megfogyatkozásuk tehát nem a nagyobbfokú zavartság függvénye volt. Ezek a madárfajok az alábbiak: Kárókatona (Phalacrocorax carbo). Századunkban első megyénkre vonatkozó fészkelési adatai: Ároktő, 1965. június 10; Tiszadob, 1965. Az üstökös gém (Ardeola ralloides) fészkelési adatai: Tiszadob, 1963; Ároktő, 1964; 3-32 pár. Nagykócsag (Egretta alba). Fészkelési adatok: Hortobágy Halastó (1961, 1962,1963,1964,1965) 1-4 pár. Kiskócsag (Egretta garzetta) fészkelési évei: Egyek, 1946; Tiszadob, 1963, 1964, 1965; Ároktő, 1964, 1965. (6—54 fészek) Fekete gólya (Ciconia nigra) Tiszadob (1963) és Bödönhát (1961) mellett 1 pár fészkelt. Kanalasgém (Platalea leucorodia) 1948 év óta a Hortobágy Halastón minden évben fészkel 40 — 80 pár. 2. A nagykiterjedésű, egységes legelők földön fészkelő madarai pusztulóban vannak, ezért természetvédelmi terület létesítéséről a Hortobágyi Intéző Bizottságnak okvetlenül gondoskodnia kell. A pusztán élő fajok erőteljes pusztulásának oka, hogy az állattenyésztés belterjesítésével feleslegessé váltak az egykori összefüggő, nagykiterjedésű legelők. A legelők egy részét felszántották, halastavakat, rizskultúrákat létesítettek rajta, jelentős részüket öntözik, csatornák, utak parcellázzák a hajdan összefüggő sziket. A kisebb foltokban előforduló pusztamozaikok nem alkalmasak arra a megfelelő természetvédelem híján, hogy a madártelepeket tartósan rezerválják. Ezért pusztult ki a reznek (Otis tetrax) és 97%-os a túzok (Otis tarda) pusztulása. Védelemre szorul a széki lile (Charadrius alexandrianus) is. Hortobágy térségében még 4 fészkelő helye ismeretes: Újvárosi lapos, Bekefenék, Cserepes, Kunkápolnási puszta. A széki csér (Glareola pratincola) századeleji tömegének 10%-a sem fészkel a tágabb értelemben vett puszta területén, tehát 90%-os a pusztulás. A székipacsirta (Calandrella brachydactyla) látszólag alkalmazkodik a jelenkori viszonyokhoz. A pásztormadár (Pastor roseus) 1933-ban a Hortobágy térségéhez tartozó karcagi pusztán ezres fészekszámmal költött. Utolsó gyérszámú (10—15 pár) fészkelési adata megyénkben 1954. Egyéb pusztai madárfajok, a fürj (Coturnix coturnix), a fogoly (Perdix perdix), a parlagi pityer (Anthus campestris) száma is erősen lecsökkent. 3. Egyre kevesebb a ludak, récék, darvak stb. vonuló tömege, melynek oka nem eléggé kutatott. Említésre méltó a kishéja (Accipiter brevipes) első hazai bizonyított fészkelése a Debreceni Nagyerdőben, az 1958, 1959, 1960, 1961, 1962 években; az ugartyúk (Burchinus oedicnemus) első hortobágyi fészkelése (1964), valamint az aranylile (Charadrius apricarius abifrons Brehm) keleti alfajának első hazai előfordulása (1963) Hajdúbagos mellett. 376