A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

Fakókeselyű (Gyps fulvus) utolsó alföldi előfordulásáról Kohl István (26) számol be, melyet 1948. júliusában fogtak el a Biharszéplak melletti Feketeerdőnél. 1947 tavaszán Hortobágyon a Sárkány tanyán Kövér (27) félszárnyát találta meg. Kékes rétihéja (Circus cyaneus) valamint a fakó rétihéja (Circus macrourus) hortobágyi tartózkodása X—

IV. hónapokban közönségesnek látszik. Hortobágyi előfordulásukat Sóvágó (62) 1956. július 10-ről említi. Rőth István hamvas rétihéját (Circus pygargus) lőtt 1954 telén. Sóvágó (61, 62) 1955. V. 4-én és 1956. VI. 9-én látott 1 — 1 db-ot a Hortobágyon. Nagy László (45) 1950. szeptember 9-én, 1951. november 13-án és 1953. november 7-én Biharugrán lőtt 1 — 1 példányt. Légány (28) fészkelését a Szelep mocsaras holtágaiban írja le. Andrássy (21) érmelléki fészkelését említi. Barna rétihéja (Circus aeruginosus) a hortobágyi nádasok leggyakoribb ragadozója nyáron. Hortobágy Halastón évente cca 30 db fészke található. Kígyászölyv (Circaetus gallicus) Lelovich (30) adatai szerint az év minden hónapjában előfordul a Hortobágyon. Tusnádi (100) 1953 őszén nagy számban észlelte a pusztán. Halászsas (Pandion haliaetus) tavasszal és ősszel vonulása közben Hortobágyon minden évben megtalálható. Tusnádi (100) szerint Hortobágyon ritkább. Kerecsen sólyom (Falco cherrug) Haraszti Kálmán erdész adatai szerint a Halápi erdőben 1950-es évek előtt sokszor látható volt kóborlás közben. Pátkai (49) szintén jelzi a Tiszántúlon. Radó A. is többször látta Hortobágyon. Lelovich (30) szerint Hortobágyon száma kevesebb. 1962. I. 6-án egy elpusztult példányt találtak a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem udvarán, melyet Kincses Gyula tömött ki. Udvardy (102) Szomjas L.-ra hivatkozva közli fészkelését a Papegyházi erdőben. Lelovich (30) kerecsent több esetben látott Hortobágyon. Vándorsólyom (Falco peregrinus) Hortobágyon gyakoribb kóborló. Lelovich (30) főleg nőstényeket látott. Nagy (45) a volt bihari Sárréten nyár közepétől tavaszig mindennapos látványnak tart egy-két példányt. Kabasólyom (Falco subbuteo) az alföldi erdősávok megtelepítése óta egyre gyakoribb fészkelő madár. Nagy számban látható a tiszaparti madártelepek környékén (Ároktő 1965. június). Nagy (45) a Geszti erdőben csupán 3 fészkelő párt említ. Hortobágyon az intenzív erdőtelepítéssel számuk gyarapszik. Kis sólyommal (Falco columbarius) kapcsolatos megfigyeléseim, valamint a megyére vonatkozó irodalmi adatok hiányosak. Nagy (45) Biharban rendes téli vendégnek tartja. Kék vércse (Falco vespertinus) fészekszáma a Hortobágyon az erdősítéssel növekszik. Az Elep melletti Vajdalaposi Erdőben 1964-ben 18, 1965-ben 21 fészket számoltam meg. Az ohati erdőben számuk csökkent. Horváth (15a) 1953-ban Ohaton még 112 pár fészkelő kékvércsét számoltam meg. 1959-ben ez a számkb. 60 párra, majd a Bagjas erdőrész kiirtása (1962) után 30—40 párra apadt le. Szabó (70) a Darvashalom mögötti erdőben (Kunkápolnás) 10—12 fészkelő párt ír le. Kis vércsére (Falco naumanni) vonatkozó megfigyelések hiányosak. Dr. Radó András a beadott dúvadtrófeák között talált kisvércse lábat. Az első hortobágyi példány 1945. augusztus 28-án került kézre a Papegyházi erdőben (101). Vörös vércse (Falco tinnunculus) száma az erdősávok létesítésével szintén 24 Déri Múzeum Évkönyve 369