A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

lasztja szét. Szij J. (76) 1951-ben Polgáron 30—40, Nádudvaron 20—25 fészket említ. Vörösgém (Ardea purpurea) fészekszáma a Hortobágy halastavain az utolsó 5 év átlagában 50—60-ra becsülhető. Szabó (72) a Kunkápolnási pusztán 10—15 pár fészkelését állapítja meg. Üstökös gém (Ardeola ralloides) csak a Tisza melletti erdőkben fészkel a legközelebb Hortobágyhoz. Hortobágyon a halastavakban ritka, Biharugrán gyakoribb. Nagy (43) már 1946-ban közli fészkelését Egyek mellett. Légány (28) közlése szerint 1963-ban 3 pár fészkelt Tiszadob mellett. 1964-ben Ároktő mellett cca 32 pár fészkelt, 1965-ben azonban nem fészkelt említett helyen. Légány szóbeli közlése szerint Tiszadobon sem fészkelt 1965-ben. Nagy (45) a Mezőgyámi erdőben 8—10, a Geszti erdőben 2, a Zsadányi erdőben 3—6 párra becsüli a fészkelőket. Udvardy (102) a Herepen mindössze csak 1938 őszén látta. „Délmagyarországon még fészkelő" — jelzővel illette, nem gondolva arra, hogy 30 év múlva terjedőben lesz. Szomjas Gusztáv adataira hivatkozva közli, hogy a Tiszakisfalu melletti gémtelepen 1915-ben fészkelt 6 pár. Nagykócsag (Egretta alba) Udvardy (102) szerint „Régen költött a nagy nádas mocsarakban, így Tiszalöknél, a Lökösréten 1888-ig". Ha kis számban is, ma ismét költ. Fészkelési adatai a Hortobágy Halastavon: 1961. IV. tó 1 pár, 1962. V. tó 2 — 3 pár, 1963. V. tó 3—4 pár, 1964. V. tó 2 pár, 1965. Kondás I. 1 pár. Kiskócsag (Egretta garzetta) kizárólag a tiszai ártéri erdőkben fészkel Hortobágy közelében. Nagy (43) 1946-ban az Egyek melletti telepen 12 pár fészkelését említi. Légány adatai szerint (28) Tiszadob mellett 1963, 1964, 1965. években (utolsó év szóbeli közlés) évente 6 fészekalj volt. Nagy (45) a hajdani Sárrét helyén a Geszti, a Zsadányi, valamint a Mezőgyámi erdőkben 4—4 fészket állapít meg. Az Aroktó melletti telepen 1964-ben cca 39 fészkét, 1965-ben kb. 54 fészkét számoltam meg. A hortobágyi halastavakon V., VI., VII. hóban kiskócsag nem, vagy alig látható, revierjei a tiszai árterekre esnek. Biharugrán 1965. VII. 9-én a Begécsi tárolónál 19 db-ot számoltam meg. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) Hortobágy, valamint Biharugra halastavainak legközönségesebb gémféléje. Hortobágyon 5 év alatt kilőtt és nyilvántartott mennyiség 139 db. Nagy (43) Egyek mellett találta telepét 1945-ben. Ma is legnagyobb telepei a Tisza menti erdőkben vannak. Az Ároktő melletti erdőben 1964-ben 70—80; 1965-ben 120—130 fészek volt. Légány (28) 1961-ben 106 fészekből álló telepét írja le a Tiszadobi erdőben, ahol 1965-ben kb. 60 fészek volt. Ezen helyeken kiskócsaggal közös telepen költött, tehát nem pusztíthatták. Hortobágy erdeiben (Vajdalaposi erdő, Kónyái erdő, Malomházi erdő stb.) fészkelési kísérletei évről évre vannak, azonban fészküket kilövik. Az augusztusban Hortobágyon tartózkodó bakcsók száma több ezerre tehető becslésem szerint. Biharugra melletti erdőkben három nagy fészkelő telepe is található (45). Pocgém (Ixobrychus minutus) közönséges a halastavak nádszegélyeiben, melyet nem irtanak, így számuk a halastavak gyarapodásával egyenes arányban szaporodik. A bölömbika (Botaurus stellaris) a nádassal gyékénnyel benőtt, sima kis víztükrökkel tarkított zavartalan halastavak állandó lakója, melyet azonban csak a nádas taposásával lehet felröpíteni. Nagy (43) Hortobágy nyugati részén rit365