A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között

Réthy négy év múlva, 1941-ben újabb Menyhárt mappa kiadására vállalkozott. Kiadott 36 fametszetű könyvjegyet és alkalmi grafikát, tehát voltaképpen egy válogatott gyűjteményt, szintén bérei Soó Rezső bevezetésével. E kiadvány 100 számozott példányban jelent meg, ezt is Lehotai Pál nyomdája állította elő. Nem kell sok szó annak érzékeltetésére, mit jelentett Reisinger és Réthy egyéni vállalkozása a debreceni bibliofiliának és grafikának. Réthyt Békés Istvánhoz és Reisinger Jenőhöz hasonlóan ugyancsak tiszteletreméltó gyűjtő szándék vezette akkor, amikor Selmeczi és Menyhárt művészetét nyilvánossághoz segítette. A helyi gyűjtők között vezető helyen említendő bérei Soó Rezső egyetemi tanár, hazai földön az egyik legnagyobb gyűjtő.

11 Csaknem egész jövedelmét műalkotásokra költötte s a debreceni exlibris éppúgy érdekelte, mint amennyire mondjuk egy vagyont érő reneszánsz festmény. Külföldi megbízottjai szerzik részére a könyveket, a grafikai lapokat, a bélyegeket. Egyike azoknak, akik 1935. október 29-én (más forrás szerint 1933-ban) megalakítják az Ajtósi Dürer Céhet,

12 Nagy József polgári iskolai igazgató, Békés István, Réthy István és Reisinger Jenő társaságában. Ettől kezdve élénk részt vesz úgyis, mint mecénás, úgyis mint művészeti író, a debreceni irodalmi és művészeti életben. A mai debreceni grafika (1935) с könyve alapos jellemzését adja az itt dolgozó művészeknek és sok-sok adata ma is nélkülözhetetlen forrásmunkává avatja. 200 számozott példányban készült, sajnos minden különösebb belső tipográfiai igényesség nélkül. Az 1 — 20. példány Vadász Endre 1 eredeti rézkarcát tartalmazta, s valamennyi példány G. Szabó és Menyhárt 1 — 1 eredeti, erre az alkalomra készült fametszetét. Talán feltűnő, hogy a bibliofiliának eddig inkább grafikai oldala domborodott ki, de nem történhetett másként, mert Debrecenben egyrészt a kezdeményezések a szép kiállítású könyvek készítésére a grafikusok köréből indultak ki, másrészt a gyűjtők sem csak a könyvekre vetették magukat, hanem ugyanolyan szenvedéllyel önálló grafikai lapokra is. Tehát a legeszményibb kapcsolat létesült itt a könyv három létrehozó mestere között: a kiadó, akár Ady Társaság, akár Debreceni Officina, (Békés István), akár saját néven, (Réthy, Reisinger stb.) azután a könyv szövegét és illusztrációját készítő író és grafikus, valamint köztük és a nyomdász között. Éppen az anyagi erők hiánya, a szegénység tereli alkotó közösségbe azokat, akiknek együttes és művészi szinten összehangolt munkája nélkül bibliofil könyv nem születhetik: a kiadót, a nyomdászt, az illusztrátort. Mindhárman együtt izgulnak, terveznek, dolgoznak az officinákban, hogy szép könyvet sikerítsenek maguknak és a gyűjtőknek. Amire a pesti kiadóknál, nyomdáknál alig nyílik lehetőség, itt a kényszer szüli a feltételt: a tervezés egységét. Míg a fővárosban a kiváló Nóvák László a könyvtervezés legfőbb baját abban látja, hogy hiányzik az egységes kompozíció, külön dolgozik kiadó, nyomdász, grafikus — úgy is néznek ki a könyvek, — itt Debrecenben közös erőfeszítés során hangolják össze a stílus elemeit, igaz, összehasonlíthatatlanul szegényesebb lehetőségek között, ami ugyancsak érezhető a bibliofilnek szánt könyvek külső megjelenésén. A debreceni bibliofilia történetéből nem hagyható ki a már említett s 1935ben alapított Ajtósi Dürer Céh sem, noha elsősorban a grafikabarátokat egyesítette. A Céh megalakulása bizonyíték arra, mily erős tábort alkottak a debreceni gyűjtők,

13 ha akkora anyagi támasztékkal nem is rendelkezett a Céh, mint a fővárosi Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE). Ez kezdettől fogva nem kívánatos vetélytársat látott az Ajtósi Dürer Céh-ben, az utóbbi 347