A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között

Utolsó művéhez, Csokonai Vitéz Mihály Békaegérharcahoz mindössze egyetlen metszetének a rajza készült el. Tragikus halála világok omlásához képest valóban csak egy színpompás virág percig tartó hullása volt. Egyetlen villanás alatt végzett vele az a golyó, amely akkor oltotta ki csalódásoktól és nagy álmoktól terhes életét, mikor elindult útjára az az új világ, amelynek érdekében annyit hadakozott a régi ellen. VI. 1933-tól kezdve egyre gyakrabban szerepel a helybeli bibliofil gyűjtők és kiadók között két fiatalember, ifjú Reisinger Jenő és Réthy István. Reisinger a magyar könyv- és grafikagyűjtőnek egyik legérdekesebb típusát testesítette meg. Közismert volt lankadatlan szorgalma és akaratereje, amely lyel a szűkös anyagiak által emelt korlátokon a bűvész ügyességével küzdötte át magát. Egy villanó ötlet s már az olasz vasutak igazgatóságának szabadjegyével utazza be Olaszországot. Amerre megy, mindenütt cserél és gyűjt. Csere útján szaporítja gyűjteményét a pápa udvarában, itthon komédiába illő félreértés után a pannonhalmi főapáttal bonyolít le cserét. Kerékpáron utazik Debrecenből Pannonhalmára, éppúgy, mint Budapestre, Békéscsabára, Szentesre, mindenhova ahol úgy érzi, nem dobják ki, ha a gyűjtő alázatával és megejtő szenvedélyével grafikai lapokért kopogtat. Ha a „szegénylegényből" lett gyűjtő képét valaha megrajzolják, Reisingernél megfelelőbb modellt erre a célra aligha találhatnak. Kodolányi János előszavával adja ki Nagy István: Falusiak с vonalmetszetes könyvét, 500 számozott példányban. A kolofonban sem tagadja meg magát. Büszkén írja: készült Reisinger Jenő „műgyűjtő szociográfus" kiadásában, 1936 december havában, Nagy Károly grafikai intézetében. Nagy István szerény, de mégis önálló színt, a humort hozza a debreceni kisgrafika történetébe. Ezen a 25 lapon az egyszerű paraszti lét világít fehér vonalaival a fekete alapról. Ugyancsak Reisinger nevéhez fűződik az adótisztből a debreceni grafikusok élvonalába emelkedő Menyhárt József Tíz törvény fametszetes könyvének (1935) kiadása. Menyhárt 1931-től kezdett fametszéssel foglalkozni s művészete 1935-től fejlődött, részben éppen a bibliofil gyűjtők támogatása révén. Réthy István is 1933-ban kapcsolódott bele a debreceni bibliofilia és kisgrafika életébe. A bélyeggyűjtés vizeiről evezett át — annak sem fordítva hátat — a szép könyv és a művészi grafika gyűjtőinek táborába. Ez a huszonegynéhány éves ifjú ember néhány remek — elsősorban grafikai — kiadványnyal írta be nevét a hazai kisgrafika és a művészi könyv történetébe. 1936-ban jelentette meg saját költségén a kezdő Selmeczi (Skonda) Károly 50 exlibris-ét, 100 számozott példányban, Békés István előszavával. A fametszetű exlibrisek-et a Székely és Saly nyomda készítette, s ezt követte 1937-ben ugyancsak Réthy István kiadásában a Menyhárt József könyvjegyeit tartalmazó mappa, 200 számozott példányban, kétféle változatban. Az 1—25. példány a 36 fametszetű könyvjegy mellett 15 rézkarcot is tartalmazott, míg a 26—200. sz. példányok csak a fametszeteket. A rézkarcok a budapesti Alpár Sándor-féle grafikai műhelyben, a fametszetek a helybeli lelkes gyűjtő, Lehotai Pál nyomdájában készültek. A kétféle változat a könyv címében is kifejezésre jutott. Amelyik csak a fametszeteket tartalmazta, annak címe: Menyhárt József fametszet könyvjegyei címmel, a rézkarcos példányok Menyhárt József rézkarc és fametszet könyvjegyei címen jelentek meg. Mindkettő elé bérei Soó Rezső egyetemi tanár írt a művészt méltató előszót. 344