A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között

az ábrázolt alkotás korabeli stílusjegyeit is magán viseli, anélkül azonban, hogy a szó XIX. századi értelmében válna historizálóvá. Akár Ráskai Leát, Balassit, Zrínyit, Mikest, Csokonait, Berzsenyit, Vörösmarty-t, Eötvöst, Aranyt, Jókait, Vajdát, Adyt, Krúdyt stb. nézzük is, valamennyi a lényegre tapintó azonosulásról, meglepő beleélésről tanúskodik. Méltán írhatta az előszó: „Ebben a mappában az ex-libris műfajnak újabb változatával és fejlődésével találkozunk. E műlapok műfaji alakja: ex-libris; tartalmilag azonban illusztrációk. De olyan illusztrációk, amelyek nem egy-egy költői hangulatban vagy gondolatban való elmélyedést könnyítik meg, hanem az egész műnek az élvezését, annak mintegy a a finom és halk rezonanciája. Némelyikök egy-egy költőnek egész ouevrejét karakterizálják. — Azt hiszem, nem túlzok — írja befejezésül — midőn azt mondom, hogy az ex-librisnek minden kedvelőjére revelációként fog hatni ennek a kis gyűjteménynek az átlapozása."

7 Ezzel a könyvvel indult el Mata János azon az úton, amelyen a művész a hazai fametszők Pantheonjába érkezett. Ennek köszönhető az, hogy Matat a debreceni könyv- és grafika történetében a legelőkelőbb helyek egyike illeti meg. Ilyen vállalkozást, valamely irodalom vezéralakjairakészült fametszetsorozatot, amely egyszerre exlibris és illusztráció, külföldön sem ismertek. A következő összefüggő Mata sorozat a Passió Humana címet viseli. 12 fametszetből áll s a művész 1937-ben készítette. A lapok fametszetű felirata Panis, Fides, Servitus, Mors stb., amely mint címe is jelzi, az életnek nem éppen napos oldalát mutatta be. Szociális helyzete, nyomasztó körülményei s a filozófia mélységeit megjáró ember pesszimizmusa, akinél a gondolkodás valóban gtmd-okkal járt, még a formák súlyosságával, a vastagon kezelt feketékkel is azt a jogos elkeseredést tükrözte, amelyre minden oka megvan annak, aki saját hibáján kívül igényein alul kénytelen élni. Ma már elmondhatjuk, hogy a debreceni bibliofiliának egyik legjellegzetesebb fametsző egyénisége kétségtelenül Mata. Maga is az igazi bibliofil, aki a régi és modern könyvszépségeket egyaránt kedvelte; szegényesen élő ember, pedig nem bohémkodja el a jövedelmét, amelyet fél munkaidővel élvez a Városi Levéltárban. Ez körülbelül egy mai közepesen fizetett félállásnak felel meg, amihez a másik felet fametszésből elég keservesen tudta megkeresni. Rendszeres látogatója a Zsibogónak, mert régi könyveknek, fóliánsoknak, csemegeszámba menő ponyváknak éppúgy szenvedélyes gyűjtögetője, mint a rajzoknak, metszeteknek, régi mordályoknak. A Városi Levéltárban többszázados, de sértetlenül fennmaradt merített papirosú irományok rendezése a feladata és így módjában áll az üres lapokat kiválasztani, hogy azokra nyomassa metszeteit. Ha próbanyomattal kedveskedik, rendszerint ilyen papiroson cselekszi. Erősen élt benne az antikvitás iránti érzék, ez a papír a hajdankor minőségét jelképezte, a hagyomány folytonosságát, amit szignetjein is kifejezett. Lehet, hogy a gyomai Kner-nyomda ősöket jelképező, hátán könyvet cipelő szignetje ihlette, lehet, hogy magát is a szép és okos gondolat ügynökének tekintette, aminthogy az is volt, s azért véste meg az Exodus kiadó számára, de egyéb használatra is a könyves embert, akiben mindig önmagát álmodta fába. Könyv a kézben, a tarisznyában, a vándorbotra akasztott bugyorban, a hónaljban, s az ujjak közt gyertya, a világosság ama jeleként, amit a könyv gyújt az elmében. — Kedvelt szimbóluma még a szájában könyvet tartó, a vízből kiemelkedő hal, mert az értékes gondolatok is a mélyből jönnek. Azután a kakas, a szellemi éberség jelképe. Mata Húsz fametszetű könyvjegyével és a Passió Humanaval a debreceni fametszőművészek élvonalába emelkedett. Ami ezután következett, az már túl338