A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

dezett fel. Amikor Erdély flórájának megírása végett Bécsbe költözött, bámulatosan gazdag gyűjteményét nem vitte magával s művébe ezért csúszott be sok hiba. Munkája ennek ellenére is fontos a magyar botanika számára — ebben tárult fel először Erdély páratlan gazdag flórája és különleges jellege.

18 BAUMGARTEN: Enumeratio stirpium in magno principatu Transsylvaniáé. Vindobonae, 1816. 1 — 3 torn. P 63. Sadler József (1797—1849) a Nemzeti Múzeumban hatalmas központi herbáriumot létesített. Beutazta Észak-Magyarországot, Felső-Olaszországot, AlsóAusztriát, mindenütt szorgalmasan gyűjtve. Gyűjteménye 28. 495 lapból állott. Elismerésül 1834-ben egyetemi tanárrá nevezték ki s eleinte De CandoUe nyomán tanít, majd Endlicher és Unger követője lett. Munkássága jelentősége nem a felfedezésekben keresendő, hanem abban, hogy érdeklődést támasztott a botanika iránt.

19 SADLER: Flora comitatus pestiensis. Pestini, 1825. 1—2 torn. P 512. SADLER: De filicibus veris Hungáriáé, Transsylvaniáé, Croatiae. Budae, 1830. P 513. Endlicher István (1804—1849) magyar születésű, híres bécsi professzor a természetes rendszerezés terén működött. Első művében (Pozsony flóriája) Jussieu rendszerét ismertette Magyarországon, később már saját rendszere felépítésén dolgozott. Zseniális elgondolású művét korai halála miatt nem tudta teljesen felépíteni, illetve a tévedésektől tisztázni. Rendszere ennek ellenére is Németországban és Ausztriában általánosan elterjedt. Beható ismerője volt az exotikus flórának, különösen Brazília flóráját ismerte jól.

20 ENDLICHER: Flora posoniensis, exhibens plantas circa Posonium. Posonii, 1830. P 515. ENDLICHER: Enchiridion botanicum exhibens classes et ordines plantarum. Viennae, 1841. P 516. ENDLICHER-UNGER: Grundzüge der Botanik. Wien, 1843. P 517. Hazslinszky Frigyes (1818—1896) tanulmányai elvégzése után az eperjesi kollégium botanika tanára lett. Először a virágos növényekkel foglalkozott, majd a gombákat kezdi tanulmányozni, azonban csakhamar a mohák, zuzmók felé fordult. Elsőnek állította össze hazánk moha és zuzmóflóráját. Igazi munkaterülete végül is a gombák kutatása, feldolgozása lett — ezen a téren magyar viszonylatban jelentőset alkotott.

21 HAZSLINSZKY: Északi magyarhon virányai. Kassa, 1864. P 785. HAZSLINSZKY: Adatok magyarhon zuzmóvirányaihoz. Pest, 1870. P 1343. HAZSLINSZKY: Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve. Pest, 1872. P 786. HAZSLINSZKY: A magyar birodalom mohaflórája. Budapest, 1885. P 1342. HAZSLINSZKY: A gombák jelleme. Pest, 1872. (Értekez. a Természettud. Köréből. 3/9.). A század igazi magyar botanikusa Jurányi Lajos (1837—1897). Hazslinszky hatására szereti meg a botanikát. Orvosi tanulmányait Bécsben és Jénában folytatta s hazatérése után 1871-ben a pesti egyetemen tanár lett. Schleiden szellemében tanított — ő az első modern botanikusunk. Sok elfoglaltsága miatt keveset írt, de művei még külföldön is feltűnést keltettek. Neki köszönhetők az alsóbbrendű növények fejlődéstanára vonatkozó vizsgálatok. A moszatok ivar21* 323