A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

figyelmét a virág ragadta meg s kutatni kezdte a virág célját, rendeltetését. Hosszas vizsgálódás után kimutatta a növények nemiségét, továbbá hogy magvak keletkezéséhez virágpor szükséges. Tapasztalatait levél formájában írta meg — ezek a tanulmányok az első modern növénytani értekezések. CAMERARIUS: Opuscula botanici argumenti. Edidit J. Chr. Mikan. Pragae, 1797. P 485. Hermann Boerhave (1668—1738) Rajus és Tournefort rendszerét akarta egyesíteni. BOERHAVE: Index platarum quae in horto Academico Lugduno—Batavo reperiuntur. Lugduni Batavorum, 1710. P 758. Sebastian Vaillant (1669—1722) párisi demonstrator a virágtalan növényekkel foglalkozott. Sok tekintetben helyesbítette a virágról alkotott eddigi véleményeket s kutatásai nagyban elősegítették a megtermékenyülés tanának kialakulását. VAILLANT: Botanicon parisiense.. . Leide—Amsterdam, 1727. Művét Aubriet Claude remek rézmetszetei díszítik. P 5. Az élettan területén működött Stephan Hales (1677—1761), feltaláló szellemű, egészséges logikájú angol botanikus. A nedvkeringés és táplálkozás terén végzett kutatásaira felfigyelt az egész világ. О fedezte fel a fában felfelé haladó nedvkeringést és gyökérnyomást, mely a vizet a hajszálcsöveken át felnyomja a levélig. A gyökérnyomás nagyságát a hidraulika törvénye alapján meg is határozta. Vizsgálta a párolgást és annak a nedvkeringésben való közreműködését — szívó hatást tulajdonítva neki. A levélről is megállapította, hogy a táplálkozás legfontosabb eszköze. A kémia akkori ismeretei alapján csak annyit állapíthatott meg, hogy a növény tápanyaga nagy részét a levegőből választja ki. Feldedezéseit bámulatos elevenséggel és logikával írta meg — szinte a növény beszél írásaiban, mintegy ő mondja el élettanát. HALES: Statik der Gewächse.

. . in Deutsche übersetzt von C. Wolff. Halle i. M., 1748. P 471. A század egyik legnagyobb botanikusa, a híres rendszerező Carolus Linné (1707—1778). Szellemi nagysága rendszere felépítésében nyilvánul meg. Mesterséges rendszere 24 osztályba osztva külső sajátosságok alapján (pl. porzók és bibék száma stb.) épült fel. Pontosan meghatározta a faj fogalmát, körülhatárolta a genus és faj rendszertani kategóriáit, szétfolyó meghatározás helyett félreérthetetlen terminológiát vezetett be egyszerű latin nyelven s művét megkoronázta a kettős (nem és faj) nomenklatúra megalkotásával. Linnének ez a hatalmas munkája egyszerre rendet teremtett a növényvilágban. Rendszerét eleinte hevesen támadták, használhatósága miatt azonban Európában mindenütt elterjedt és uralkodóvá vált. Rendszerének előnyei mellett hibái is vannak, gyengéit maga Linné is észrevette s hangoztatta, hogy a mesterséges rendszert a természetes rendszernek kell felváltania. Ennek kialakulásához azonban még sok minden kell. Egyelőre rendszere maradt használatban mint a legjobb és legtökéletesebb. Mikor elismerjük Linné érdemeit, azt is meg kell állapítani, hogy munkássága bizonyos mértékig nyomasztólag hatott a növénytanra. Hevesen ellenezte a fajok változékonyságát, megvetette a mikroszkóppal való kutatás alapjait, követői pedig rendszerére támaszkodva formalisztikussá, gépiessé tették a növénytant. Linné botanikai műveinek 24 különböző kiadása van a könyvtár állományában; ezek közül felsorolok egy pár nevezetesebb darabot: 313