A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

A fejlődés újabb állomása Rembert Dodonaeus (1517—1588) működése. Ó teremtette meg az egységes botanikai nyelvet. A botanikában eddig nem alakultak ki egységes elnevezések s ezért idővel sok fogalomzavar keletkezett. Tanulmányozni kezdte a növény egyes részeit s találó neveket igyekezett rájuk szerkeszteni. Az általa készített nevekből sok még ma is használatos, így pl. radix=gyökér, folium =levél stb. Gesner által elkezdett csoportosítást tovább folytatta a virág alapján. Művében 840 növényt írt le 29 csoportba osztva. Rendszere még kezdetleges, sok benne a következetlenség. DODONAEUS: Stirpium bistoriae pemptades sex, sive libri XXX. Antverpiae, 1583. P 31. Charles de Clusius (1526—1609) munkásságában érte el a XVI. századi növénytan a legmagasabb fejlődési fokot. О alakította ki a növényleírás végleges formáját, kicsiszolta a botanikus nyelvet. Botanizálás közben nagy gondot fordított a lelőhely tanulmányozására és leírására. Ösztönösen megérzett valamit a növények együttéléséről, mikor az egy helyen talált növényeket együtt sorolja fel. Művei közül legnevezetesebbek a spanyol és magyar flóra ismertetése. Clusius munkásságából bennünket magyarokat elsősorban ez utóbbi műve érdekel. Művében 480 virágos és virágtalan dunántúli (Pannon) növényt ismertet. Batthyány gróf ösztönzésére megírta a Dunántúl gombáinak ismertetését is; Beythe István segítségével pedig összeállította a dunántúli növények nomenklatúráját.

1 CLUSIUS: Rariorum aliquot stirpium per Hispanias observatarum história. Antverpiae, 1576. A művet 230 fametszet díszíti. P 750. CLUSIUS: Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam. . . observatarum história. Antverpiae, 1583. Függeléke a már említett nomenklatúra. P 751. CLUSIUS: Rariorum plantarum história. Antverpiae, 1601. P 32. Kisebb jelentőségű botanikusok közül megemlítendő Adam Lonicer (1528— 1586) frankfurti orvos, aki művében a növénytan népszerűsítésével próbálkozott. LONICER: De arboribus et fructicibus. .. Francofurti, 1551. Szép metszetekkel illusztrált mű. Méliusz Juhász Péter egyik forrásműve. Q 88. A földrajzi felfedezések nyomán a figyelem az új földrészek növényei felé fordult. Monardus spanyol orvos Indiában utazgatva, az ottani betegségekkel kapcsolatban sok gyógynövényt is leírt. MONARDUS: De simplicibus medicamentis ex occidentali India... Antverpiae, 1574. Q 2854. Garda d^Orto mint orvos 1534-ben Indiába ment s az ottani növényekről ő is írt könyvet. Műve 1563-ban jelent meg Goaban. Garcia d'ORTO: Aromatum et simplicium aliquot medicamentorum apud Indos. .. 3. ed. Antverpiae, 1579. Q 2854. Cristobal Acosta (1500—1580) szintén járt Indiában s az orvosi növényeket ő is feldolgozta. ACOSTA: Aromatum et medicamentorum in orientali Indiae. Antverpiae, 1582. Q 2854. A tudományos növénytan művelése magyar viszonylatban a reformáció érdeme. Magyar ifjak külföldi egyetemeken nemcsak a hitújítást ismerték meg, hanem más tudományokat is; így pl. a növénytant és hazatérve művelői lettek. Ilyen külföldet járt magyar diák Szikszai Fabricius Balázs (1530—1576), aki nomenklatúrája bizonysága szerint jólképzett flórakutató volt s forrásain (Matthiolus, Bock) kívül a természetet is figyelte.

2 308