A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

lyel Rózsa György jellemzi Egger művészetét: „Egger művészi képességeiről a ránk maradt néhány festmény alapján is kedvező ítéletet alkothatunk. Tehetségét leginkább kisebb méretű, mellkép-kivágatú arcképeken tudta érvényesíteni. Ezeken élesszemű megfigyelőnek és ügyes jellemábrázolónak mutatkozik. Képmásai annyira életszernek, hogy némelyiken még az ábrázolt testi fogyatkozásainak elkendőzéséről is lemondott. . . Fennmaradt arcképei közül a Bene-képmása legsikerültebb. Frissesége és a könnyedén felvitt színek harmóniája nemcsak Egger ouvrejében, de az egész XIX. századi magyarországi festészetében is előkelő helyet biztosítanak a képnek. Jellemző erejével a Magyar Történelmi Képcsarnok ismeretlen férfit ábrázoló képe is méltó párja ennek. . . "

52 Bár életének további korszakából egy műve sem ismeretes, föltételezhető, hogy ezután sem volt tétlen, s erejéhez képest tevékeny részese volt Pest-Buda művészeti és sportéletének. Erről tanúskodhatik az, hogy az első nyilvános pesti kiállításon, amely 1830. máj. 30-án nyílt meg, közreműködött ha nem is műveivel, de a kiállítási termeknek perspektivikus falfestéssel való díszítésével. Barátja, Heldwein István virágokat és gyümölcsöket ábrázoló vízfestményekkel szerepelt a kiállításon. Nem lenne teljes az Eggerrol nyújtott kép, ha a magyar tornasport terén kifejtett úttörő tevékenységét nem ismertetnők. Egger a testgyakorlás jelentőségének és módszereinek ismeretét Pestalozzi intézetéből hozta magával. Pestalozzi intézeteiben bevezette a voltizsálást, labdaverést, úszást, vándorlást, általában a természetes mozgás útján való testgyakorlás módjait. Pestalozzi módszeréből kiindulva alkotta meg a schnepfenthali nevelőintézet egyik tanítója, Johann Christoph Friedrich Guts-Muths a tornatanítás alapvető műveit,

53 amelyeknek Magyarországon is csakhamar visszhangja lett. Éppen Bene Ferenc az első, aki külön fejezetet szentel a gimnasztikai gyakorlatok ismertetésének 1807-ben megjelent Elementa politiae medicae с munkájában, s kijelenti, hogy a testgyakorlást minden iskolába be kellene vezetni.

54 Egger nevelési módszerének a Vay-családnál kifejtett működése alatt a testgyakorlás szerves része. Kazinczy erről is beszámol Kölcseynek 1815. jún. 21-i levelében. A magyarországi sajtó is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a testnevelés, a torna ügye iránt. Jahn Frigyes Vilmos a Vereinigte Ofner und Pester Zeitungnak Gemeinnützige Blätter с. mellékletében, az 1815. máj. 18-i számban „Turnübungen" címmel cikket ír, melyben Guts-Muths módszerét ismerteti. 1817-ben Kis János költő és műfordító közöl hosszabb cikket „A testet tárgyazó nevelésről", amelynek egyik fejezetében a gimnasztika fontosságát hangsúlyozza.

56 Eggernek a pesti evangélikus iskolában kifejtett nevelői munkássága 1816ban nemcsak a rajzoktatásra terjedt ki, hanem a testnevelésre is. A fentebb leírt eredményes rajzvizsga után az udvaron tornagyakorlatok bemutatása következett, amelyeknek nagy sikerük volt. Ennek köszönhető, hogy a torna ebben az iskolában 1817 őszén kötelező tantárgy lett. Egger azonban nem maradt meg a kezdeti sikereknél, hanem megszervezte „az első nyilvános testgyakordát" Pesten.

57 Egy lelkes barátja Egger lakásával szemben 70 m hosszú és 21 m széles területet ajánlott fel a „testgyakorda" céljaira. A fiatalok érdeklődése a tornasport iránt óriási volt, bár a szülők eleinte nem lelkesedtek az ügyért. A rendőrség is beleszólt a dologba, Eggert a rendőrkapitányságra hívatták, és felelősségre vonták. Mikor aztán értesültek az intézmény célkitűzéseiről, helyeselték vállalkozását, s a rendőrkapitány fia lett a testgyakorda egyik legszorgalmasabb látogatója. Leiméi tábornok is naponta elküldte Budáról fiát Eggerhez tornázni. A Vay-fiúk, a fiatal Károlyi és Waldstein grófok az arisztokráciát képviselték, 18* 275