A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről
emeletes épülete a Deák téren, mely akkor a Kohlmarkt nevet viselte, a paplak és a katonai pékműhely között. A Kohlmarkt akkor nagyforgalmú gyümölcs- és zöldségpiac volt, amelynek lármája és forgataga nem nagyon kedvezett az elmélyülést, nyugalmat igénylő nevelői munkához. Az iskola élén Hoffmann Péter rektor állt, aki eleinte nem rokonszenvezett Pestalozzi módszerével. Ugyanekkor azonban Schedius és az iskolának egy másik nevelője, Willerding Jakab az első pillanatban felismerték az új módszer jelentőségét, amelyet egyébként Willerding saját fiainak nevelésében is jó eredménnyel alkalmazott. Váradi Szabó és Egger fáradhatatlanok voltak az új nevelési eszmék megismertetésében. Egger az 1814. évi pesti tél után állandó kapcsolatban, állandó levelezésben állt Willerdinggel, rajzmodellekkel látta el, hogy a rajzoktatás az iskolában tökéletesebb legyen. Az eredmények csakhamar Hoffmannt is meggyőzték, s ő is lelkes híve lett Pestalozzi módszerének. Schedius, Váradi Szabó könyveiket bocsátották az érdeklődő nevelők rendelkezésére. Az iskola egyik jótevője, Dr. Erlanger 300 váltóforintot ajánlott fel új pedagógiai könyvek beszerzésére. Az eredmények nem maradtak el, az év végi vizsgák az evangélikus iskolában feltűnő sikerrel folytak le. Willerding közlése szerint a tanulók a Tappe-féle nehéz modelleket is jól és tisztán rajzolták le, s műveikkel még az iparos szülők is meg voltak elégedve, akik előbb gúnyosan azt hangoztatták: mirevaló gyerekeknek a rajzolás. 24 A siker annak volt köszönhető, hogy Egger most már élőszóval ismertethette meg Willerdinggel a Pestalozzi-módszer gyakorlati alkalmazását; először a távlat kérdésével foglalkoztak. De Egger maga is vállalkozott oktatói munkára. 1817 áprilisában heti három órában magánórát ad rajzból az iskolában. így tudtak a tanulók az év végi vizsgákon már kréta-, tus- és színes rajzokat bemutatni, sőt természeti tárgyakról is jó képeket készíteni. Ezekből a képekből kiállítást rendeztek, amelyre festőket, szobrászokat is meghívtak. De ugyanilyen érdeklődés és siker jegyében zajlott le a vizsgák zárószáma: a tornagyakorlatok bemutatása, ami szintén Egger fáradozásainak volt a gyümölcse. 25 Az oktató munka mellett Egger nem feledkezik meg az önképzésről sem: „. .. er selbst hat hier mehr Gelegenheit sich zu vervollkommnen und will nun in Öl malen lernen" — írja Vayné Pestalozzinak 1816. nov. 28-i levelében. 26 A Pestalozzi-módszer gyakorlati megvalósításával párhuzamosan, sőt azt megelőzve folyt a módszer elméleti részének ismertetése, ebben Váradi Szabó Jánosé az oroszlánrész, aki mind az értelmiségi, mind az arisztokrata körök megnyerésére törekedett. Fáradozásainak csakhamar megvoltak a gyümölcsei. A kezdeményező evangélikus iskola Schedius Lajos gondozásában és dr. Erlanger költségén 1816-ban programot adott ki, amelynek minden fejezetében Pestalozzi eszméinek megnyilatkozásait látjuk. Szó van ebben a nyilvános oktatás előnyéről a magántanítással szemben. A fennforgó hibák felsorolása után sor került az iskola tantervének az ismertetésére, Pestalozzi módszerének fejtegetésére, amely az alapismeretek, a beszéd, a mennyiség és alak elsajátítására épít. Ez az első nyomtatott írásmű Magyarországon, amely Pestalozzi módszerét részletesen ismerteti, s egyértelműen mellette foglal állást. A mű létrejöttében természetesen Váradi Szabó Jánosnak és Wilhelm Eggernek vannak jelentős érdemei. De arisztokrata körökben is vannak fejlemények: Teleki László Pestalozzinak a műveit magyarra szeretné fordíttatni, s e tekintetben Váradi Szabó közreműködését nyílván nem lehetne nélkülözni. 27 A módszer aránylag gyors elterjedésében az eredmények ösztökélő erején kívül szerepet játszik az a visszahatás, amit a polgárosodó, urbánus rétegek a meglehetősen egyeduralkodó piarista nevelési rendszerrel szemben tanúsítottak. 267