A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Ujváry Zoltán: Kecskemaszkos szokás Hajdúdorogon
Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (Debrecen, 1963.) 12 —14.; A rác település emlékét őrzi sok helynév, utcanév más városokban is, amelyekből arra lehet következtetni, hogy rácok valószínűleg több helyen letelepültek. így pl. Hajdúböszörmény egy részét rác-oldalnak nevezik. Porcsalmy Gyula: i. m. 13.; Régebben Hajdúnánást Rácz-Nánásnak, Újfehértót Rácz-Uj-Fej értónak is nevezték. Nagykállóban pedig még a század elején volt egy Kis rác és Nagy rác elnevezésű utca. Lengyel Endre: A görög katholikus egyház Szabolcs vármegyében. In: Magyarország vármegyéi és városai, Szabolcs vármegye (Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1900) 342.; A hajdúsággal kapcsolatban bő irodalommal 1. Szabó István: A hajdúság kialakulása. Debrecen, 1956.); L. még Rácz István: Couches militaires issues de la paysannerie libre en Europe Orientale du XV е siecle au XVII е . (Slavica, IV. 1964. 45—69) A hajdúsággal kapcsolatban történeti és néprajzi bibliográfia: Béres András — Módy György: A hajdúság történetének és néprajzának irodalma (Debrecen, 1956). 23 Takács Ede: Hajdú-Dorog (Vasárnapi Újság, VI. 1859. 29). 24 Varga Geiza: Hajdúmegye leírása (Debrecen, 1882) 229.; A görögkatolikus lakosságú településekkel kapcsolatban több és sokszor meddő vita folyt a nemzetiségi eredetet illetően. Elsősorban a vallástörténészek fordítottak erre a kérdésre figyelmet. Vö.: Lengyel Endre: i. m. 342 — 352.; Papp György: Szabolcsi görögkatolikus parochiák. In: Vármegyei Szociográfiák, IV. Szabolcs vármegye (Szerk.: Dienes István. Budapest, 1939.) 136 —146.; Karácsonyi János: A görögkatolikus magyarok eredete. (Budapest, 1924); A görögkatolikus egyházzal kapcsolatban: Iorga N.: L'éveché de Hajdúdorogh et les droits de l'Eglise roumaine unie de Hongrie (Bucarest, 1913). 25 Karácsonyi János: i. m. 18 — 23. 26 Papp György: i. m. 138.; Balogh István írja, hogy a Tiszántúl nyugati részére és a Nyírségbe rácok, a keleti szegélyre oláhok, északra rutének telepedtek be. Balogh István: Adatok a hajdúság XVI. századi népi összetételéhez (Ethnographia, LIII. 1942. 38). Dankó Imre a dorogi rác ethnikumról fenntartással beszél: A hajdú-ethnikum kérdéséhez. DME 1958 —1959 (Debrecen, 1960) 79. L. ott további irodalmi utalásokat. 27 Orosz István: i. m. 91—93. 28 Magyar Népzene Tára, II. Jeles napok. (Budapest, 1953.) 493 — 498. 29 Ferenczi Imre—Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. (Műveltség és Hagyomány, IV. Budapest, 1962 19—22). 30 Ilié Mirjana: i. m. 45 — 67. 31 Csicserov Vladimir Ivanovics: Zimnij period russkogo zemedelcseszkogo kalendarja XV— XIX vekov. (Moszkva, 1957.) 196 —198.; Propp Vladimir Jakovlevics: Ruszkije agrarnöje prazdniki (Leningrad, 1963.) 111., L. még: Zelenin Dmitrij: Russische (Ostslavische) Volkskunde (Berlin— Leipzig, 1927) 376.; A nagyoroszoknál a kecske helyett a ló került előtérbe. Propp Vladimir Jakovlevics: i. m. 113. 32 Szimonyenko I. F.: Bit naszebenyije Zakarpatszkoj oblaszti (Szovjetszkaja Etnografija, 1948. Nr. 1. 75-83). 33 Kraszilnyikov F. Sz.: Malorosszia i malorusszi. (Moszkva, 1904) 48 — 49. 34 Propp Vladimir Jakovlevics: i. m. 111 —112.; A koza és a did kérdéséhez 1. Sebestyén Gyula: i. m. 226 —231.; A koza-та és a turoh-та vonatkozóan a lengyel hagyományból is bőségesen idézhetnénk példákat. L. pl. Witkowski Czeslaw: Doroczne polskie obrzedy i zwyczaje ludowe (Krakow, 1965) 8 — 9.; Bystron Jan Stansilaw: Dzieje obyczajów w dawnej Polsce wiek XVI — XVIII, II. (Warszawa, 1960) 43 kk.; Sklodowska—Antonowicz Kalina: Zwyczaje i obrzedy doroczne wPow. Zlotowskim. Lud, XLX. Za rok 1963) Wroclaw, 1965) 410 kk.; Maciejewska—Pavkovics Joanna: Zdobnictwo obrzedowe wsi Bialstockiej (In: Polska Sztuka Ludowa, XX. 1966. Nr. 2. 119 kk.) Moszynski Kazimierz: Kultúra ludowa Slowian, II (Kraków, 1939) 987 kk.; Mais Adolf: Die Tiergestalten im polnischen Brauchtum. In: Masken in Mitteleuropa (Szerk.: Schmidt Leopold Wien, 1955.) 221 — 235.; Csehekkel, szlovákokkal kapcsolatban: Zíbrt Cenek: Veséié chvíle v zivote lidu ceského (Vysehrad—Praha, 1950) 107 kk.; Bednárik Rudolf: Duchovná kultúra slovenského l'udu. In: Slovenská vlastiveda, IL (Bratislava, 1943) 74 kk.; Galíciai példák: Mtynek Ludwig: ,,Konik",,,Túron",,,Mis",,,Koza", ,,Bokkus" Thiercultus in Galizien. (Zeitschrift für österreichische Volkskunde, IX. 1903. 108-111). 35 Propp Vladimir Jakovlevics: i. m. 112. 36 Az agrárrítusokkal kapcsolatban pl. Mannhardt Wilhelm: Wald- und Feldkulte, II. (Berlin, 1905.) 157 —161.; Frazer James George: Der goldene Zweig. (Leipzig, 1928) 661 — 664.; Bystroh Jan Stanislaw: Zwyczaje zniwiarskie w Polsce (Krakow, 1916.) 47.; Liungman Waldemar: Traditionswanderungen Euphrat—Rhein, IL (Helsinki, 1938.) 261 — 267, 829.; Eskeröd A.: Ärets äring. Stockholm, 1947. 200 kk.; A norvég hagyományban: Weiser —Aall Lily: Julenissen og julegeita i Norge (Oslo, 1954); A napkultusszal összefüggésben pl. Mangiuca Simeon: i. m. 201 — 203. 37 Colinda dalokkal kapcsolatban 1. pl. Pop Mihai: Bräuche, Gesang und Spiel zu Neujahr in der heutigen rumänischen Folklore. In: Beiträge zur Sprachwissenschaft, Volkskunde und 237