A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Ujváry Zoltán: Kecskemaszkos szokás Hajdúdorogon
Dél-Magyarország területéről. A katonák vezetői között öt rác, sőt egy albángörög nevű kapitányt is említenek a források. 21 Rác nemzetiségű katonák letelepülése Hajdúdorogon és a környékén egyáltalában nem kétséges. 22 A problémát az a kérdés jelenti, hogy a rácok száma mennyi lehetett és több évszázad után egyáltalában ki lehet-e mutatni a lakosság kultúrájából olyan elemeket, amelyek az idegen etnikumra utalnak. Hajdúdorog lakossága nyelvében teljesen magyar. Egy XIX. század közepéről származó leírás Hajdúdorogról hangsúlyozza, hogy a város lakosai tisztán magyarok. Ugyanakkor azonban ebből a közleményből igen értékes adatot kapunk éppen az idegen eredet vizsgálatához. A közlemény szerint Hajdúdorog lakosságának van egy jellegzetes tánca, amelyet dóró-nak. neveznek. 23 A dóró nyilvánvalóan azonos a szláv, közelebbről a szerb fcoZo-val és így a délszláv kapcsolat a népi kultúrának ezen a pontján szinte bizonyosra vehető. A múlt század második felében a hajdúdorogi lakosság idegen eredete még élt az emberek emlékezetében. Világosan kitűnik az egyes auktorok megjegyzéséből, amely szerint Hajdúdorog görögkatolikus lakosságát oroszoknak vagy oláhoknak nevezik, illetőleg, amely tévesnek tartja azt a véleményt, amely szerint Hajdúdorog lakosai elmagyarosodott rácok. Itt kell megjegyeznünk, hogy a múlt század végén Hajdú megyében 9264 görögkatolikus vallású lakos volt és ebből 7500 Hajdúdorogon élt. 24 Magyarországon a görögkatolikus lakosság idegen eredetre mutat. Hajdúdorog lakossága vallásában is teljesen különbözik a környező hajdú városoktól, amelyek protestáns vallásúak. A történeti források említést tesznek arról, hogy Hajdúdorog lakosai között egy 1572-ből származó összeírásban (akkor még csak Dorog volt a neve) csak nyolc magyar nevű család található, a többiek rácok. Később románok és oroszok (rutének) települtek közéjük. 25 A rutének és a románok beolvadása azokba a falvakba könnyen történt, amelyekben görögkatolikus vallású lakosság élt. Felvetődik az a nyilvánvaló lehetőség, hogy a rutén lakosság olyan községeket keresett fel, ahol már saját szertartása szerinti papot és templomot talált. 26 A román és a rutén települések nyomán érthetjük meg azokat az adatokat, amelyek Hajdúdorog görögkatolikus lakosságát oroszoknak, illetőleg románoknak nevezik. Ezekkel a népelemekkel való keveredés nem vitatható, azonban a románok és a rutének Hajdúdorogon nyilvánvalóan a kisebbséget jelentették. Viszont a népszokások tekintetében kölcsönös egymásrahatás lehetséges volt. Annál is inkább, mivel a görögkatolikus egyházi liturgiát követték és az a szokás, amelyet a fentiekben leírtunk, a rutén és a román hagyományokban is jól kimutatható. Orosz I. megvizsgálta a kecske-játék énekeit és arra az eredményre jutott, hogy a dallam a keleti keresztény egyházi korábbi ősi tetrachordikus rendszeréből ered. 27 Ez a megállapítás is azt bizonyítja, hogy a szokás összefonódik a görögkatolikus lakossággal, a görögkatolikus egyházi énekekkel és dallamokkal. A különböző, elsősorban szláv kapcsolat feltételezése szükségessé teszi a szokás összevetését a szláv, elsősorban a szerb, rutén, valamint más irányban a román hagyománnyal. A magyar hagyományban ismeretes kecskemaszkokkal való párhuzamba állítását nem látjuk szükségesnek, mert a kapcsolat ebben a tekintetben nem tételezhető fel. Már említettem, hogy karácsonykor kecskemaszkos szokás a magyar hagyományban nem ismeretes. Találkozunk ugyan néhány adattal, amely szerint egy-két községben a betlehemes játék egyik szereplőjének a neve kecskés (azaz kecskepásztor). Ez a játékos a többi szereplővel, pásztorokkal együtt mondja a szöveget és az éneket, tehát nem néma játékos és nem állató 231
