A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

Gábor volt műszaki igazgató szinte erejét felülmúló buzgalommal tevékenykedett. Előbb csak a színház általános külső és belső javítását tervezték, kisebb korszerűsítésekkel, de a munka megindulásával mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy egyes elavult szerkezetet múlhatatlanul ki kellett cserélni vagy megerősíteni, így előbb a szúette faszerkezetből álló nézőtér feletti mennyezetet és fedelet biztosították egy beépített vasfedélszerkezettel, mely a födém, illetve fedél terhének hordását most már teljes egészében átvette anélkül, hogy az eredeti menynyezetfestés megsérült volna. A következő évben az átalakítás már oly méreteket öltött, hogy azt még a nyári szünet meghosszabításával sem lehetett megoldani, és egy évig a színház a Hungária Kamara színházban tartotta előadásait. A nagy felújítás során lebontották a régi faszerkezetű zsinórpadlást, és 4 méterrel megemelve vasszerkezetre építették át. Itt helyezték el az új, most már az egész színpad területét elfedő záporberendezés vízellátását szolgáló tartályt is. Ezzel egy újabb tűzveszélyforrás szűnt meg, mely állandóan fenyegette a színház épületét. Mind a színpadot, mind a zsinórpadlást teljesen új berendezéssel szerelték fel a legmodernebb követelményeknek megfelelően. Az állandóan növekvő társulati létszámnak a rendelkezésre álló öltözők már nem feleltek meg, és mind a két oldalon két-két emelet kiépítésével bővítették. Itt helyezték el az új balettszobát is. A színészek részére korszerű fürdők és zuhanyozók készültek. Az új toldalék épületrészek külső megjelenésükben hasonultak az eredeti épület jellegéhez. Ismét teljesen felújították és eredeti sima vakolással, meszeléssel látták el az épület külső homlokzatát is. Kár, hogy a színes meszeléshez használt műanyag festék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és máris hámlik és erősen foltosodik. A homlokzat karbahelyezésével azonban el kellett távolítani és a múzeumban elhelyezni az erősen pusztulásnak indult homlokzati szobrokat, mert már nem voltak díszei az épületnek. A pótlásukra elhelyezett szobrok ugyanazon költőket és históriai alakokat személyesítik meg. Szabó Iván Petőfi Sándort, Ungvári Lajos Kazinczy Ferencet, Kamotsay István Vörösmarty Mihályt, Váradi Sándor Csokonai Vitéz Mihályt, Dabóczy Mihály Kölcsey Ferencet, Soproni Stökert Károly Kisfaludy Károlyt, Antal Károly pedig Melpomenét és Boldogfai Farkas Sándor Terpsichorét mintázta meg, most már kemény mészkőből. A szobrok mind új felfogásban készültek, és elhelyezésükre 1961-ben került sor. Mértéktartó kialakításukkal igen szépen illeszkednek be az épület stílusába. Valamennyi szobor körfigurának készült és különösen említést érdemel Kölcsey Ferenc alakjának igen finom mintázása, mely egyike a legjobb ismert Kölcsey szobroknak. A homlokzat helyreállításával kapcsolatban kitűnt, hogy a kocsi aláhajtó boltozata megrepedt és kisebb elváltozást mutat, ezért 1964. december 19-én vonóvasak behelyezésével biztosították a boltozatok állékonyságát. Igen nagy vitára adott alkalmat a nézőtér karbahelyezése a tervezés idején. A színház képviselői ugyanis az eredeti nézőtér teljes átalakítását kívánták a három emeleten átfutó vasoszlopok eltávolításával. Bár ez a megoldás erőműtanilag keresztülvihető lett volna, és talán néhány helyen jobb látási viszonyokat biztosított volna, a nagymérvű átalakítás teljesen megváltoztatta volna a nézőtér eredeti megjelenését, s ez nem lett volna kívánatos. Ezzel szemben az eredeti kiképzés lehető változatlan megtartásának gondolatát képviselte e sorok írója, mivel a színház, mint műemlék-épület külső és belső kiképzésének szerencsés öszszecsengését csak így lehetett biztosítani. Ennek az álláspontnak a helyessége 187