A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

mozódott, hogy „eredeti formában való átjavítását" kellett 1883-ban Fürth Adolf és Horváth András festőmesterekkel elvégeztetni. A vizsgálat alkalmával megállapítást nyert, hogy az aranyozások hibátlan állapotban vannak. A színügyi bizottmány a színház mellett levő Vilmos Károly, Sas utca 18. szám alatti vendéglősnek 1883-ban engedélyt adott „a színház felé egy kis ajtó vágására, hol este 6 órától színház zárásáig a közönség közlekedhet, ezért a színház alaptőke javára 100 Ft-ot fizetett." Ez az átjáró 1958-ig állott fenn, míg a helyén az új bérház építése meg nem indult. A használati díj fizetése azonban időközben megszűnt. Bár a színház igazgatására alakult intendatura megszűnt, a színügyi bizottmány tovább működött.

36 A színház vezetésében beállott változás új kívánalmakat is hozott felszínre. Valentin Lajos igazgató 1887. június 22-én arra hivatkozással, hogy „e kérdés megoldása soha sürgősebb nem volt, mint éppen most, midőn színház katasztrófa félemlíti meg a közönséget" a színház nézőterének átalakítását kéri. Előterjesztése szerint „állóhely megszüntetendő azon okból, mert állóhely ma már egyetlen modern színháznál sincs." A felügyelő bizottság a kérelemnek részben helyt adott, és még 1887. nyarán a földszinti nézőteret 994 Ft költséggel átalakította.

37 A részben átalakított nézőtér azonban nem hozta meg a várvavárt sikert, és Valentin színigazgató 1889-ben a színügyi bizottmánynál egy megfelelő nyári színpad építésének kérelmével kísérletezett.

38 Időközben Valentinnek a színigazgatóságtól meg kellett válnia, és helyébe Leszkay András színigazgató lépett, ki a nyári színpad gondolatát tovább vitte. A városi színházi bizottmány 1892. július 19-re a nagyerdei „Dobos" féle pavillonba tárgyalásra hívta össze az érdekelteket a nyári színpad építése ügyében. Megegyezés nem jött létre, és a nyári színpad létesítése többé nem került előtérbe. Leszkai András igazgatói működése is igen hamar befejeződött. 1892 végén már megvált a színháztól. Működése alatt a színpadra bevezette a villanyvilágítást, mivel ez időben még mindig csak gázzal világítottak a színházban, és vészvilágításként a folyosókon és kijáratoknál elhelyezett üvegezett falilámpákban faggyúgyertya égett, melyekről az igazgatónak kellett gondoskodnia.

39 A városi színházi bizottmány időközben kidolgozta a részletes „Helyhatósági Szabályrendeletet" a színház tűzbiztonsága tárgyában 1894-ben, melyet a belügyminiszter 1896. április 7-én jóváhagyott és életbeléptetett. E szabályrendelet előírásainak megfelelően a színház épületén 1898-ban nagyobb méretű átalakítást végeztek a tűz elleni biztonság fokozása érdekében. Ez alkalommal készítették a közvetlenül az előtérből nyíló két új lépcsőházat. 1898-ban a színészet százéves megünneplésére készültek, amikor megjött Erzsébet királyné halálhíre. így az október 23-ra meghirdetett ünnepségeket november 27-re halasztották. Az ünnepség megrendezését a „Csokonai Kör" vállalta magára, s sikere méltó volt a százéves színészet emlékéhez. Az előző évben megépült új lépcsőházak mellett a több mint harmincéves színház teljes homlokzata már javításra szorult a színházi felügyelő jelentése szerint. Ugyanakkor a nézőtér és folyosó burkolatát linóleummal vonták be, melynek egy része a múlt években végzett nagyobb átalakítási munkák idején még használatban volt. Az átalakítás után a gázvilágítást is kijavították a nézőtéren, folyosókon és az öltözőkben. 1902-ben pedig a festőterem fűtését gázkandallóval oldották meg, 1933 korona összegű beruházással, mivel az új központi fűtés ellátására beépített kazánok a távoleső helyiség fűtését nem bírták el. Az 1901-ben induló „Debreczeni 183