A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

sebb épületekről vázlatokat készített. Berlinben feljegyezte, hogy " megcsodáltam az (Operhaus) Eneklőszínházat amely itt létembe leégett, melyhez hasonló tüzet még ez ideig nem láttam." Vázlataiban igen nagy előszeretettel örökítette meg az akkor kifejlődésben levő németországi romantikus épületeket és részleteket, így a debreceni színház építésénél már mint ismerős stílus jelentkezik a romantika az építőgyakorlatában. Későbbi időben, mikor már önálló tervezéseit készíti és kivitelezi, soha nem tud többé e stílustól szabadulni. Sőt a családja részére a Hatvan utcai temetőben készített nagyobb méretű mauzóleumán — a hová 1883. március 5-én 63 éves korában bekövetkezett halála után eltemették —ugyan ezek a stílusformák uralkodnak. A Vecsey Imrével kötött szerződés szerint a színház építését olyan ütemben kellett készíteni, hogy 1861 novemberéig az egész épület a küszöb feletti első párkányzatig a földből kiemelkedjék, és 1862-ben tető alá kerüljön. Az építés teljes befejezésére 1863. augusztus 15-ében állapodtak meg. Mint már említettük, az eredeti kiviteli tervek elvesztek, csak a Szkalnitzky által készített távlati kép maradt meg. Ezt a rajzot később sokszorosították és a „Hortobágy" című folyóirat minden előfizetőjének, akik legalább 8 hónapra előfizettek a lapra, ajándékul adták. Az építés idején a Vasárnapi Újság közölte a távlati képet, s az alábbiak szerint írta le a színház kiképzését: „A színház homlokzata, mint az rajzunkon ábrázolva van, arabbal vegyes bizanti modorban, a megszabott építési öszveghez mért dísszel, kellemes benyomást eszközlő, szép arányokkal van tervezve, és annak belső elrendezésével a legszerencsésebb öszhangzásba hozva. A kényelmet tekintve, azt merjük állítani, hogy bármely nagyobbszerű színházzal is bátran kiállhatandja a versenyt; mert az egészet egygyé tevő csarnok, gyülde, folyosók és egyéb helyiségek, lépcsőzetek, oly szerencsés tapintattal vannak elhelyezve, a minőt az építészet legújabb haladásától csak várhatunk. A tervező figyelme még a csekélyeknek látszó részletekre is kiterjedt. A nagy előcsarnokba a kocsin és gyalog érkezők külön ajtókon — a csarnokon kívüli — érintkezés nélkül; és így minden tolongás kikerülésével jutnak, innen a jegyeket váltott közönség külön bejárásokon és lépcsőzeteken jut a földszintre, az egyes emeletekbe és az erkély-ülésekre. Az ülőhelyek valamint a páholyok is a legkényelmesebb elhelyezkedésre vannak számítva, és az utóbbiak mindegyike egy-egy előszobácskával ellátva. A nézőhely, mind a három emeletével együtt 1500, sőt szükség esetén 1800 személyt is befogad. A beldíszítmények kiállítása tervező Szkalnitzky építészre bízatván, teljes jogunk van reményleni, hogy az építész művészeti ismerete és ügyes tapintata, a várakozásnak teljesen meg fog felelni, miről a Majnái-Frankfurtban az ő terve után épült és a legközelebb múlt napokban megnyitott nagy hangversenyi termek is biztosít. A világítás és szellőztetés (ventilátió) ha a kívánt időre a gázvilágítás kivihető lesz, a mint tudomásunkra jutott, szintén egy új, az eddigiektől eltérő jobb modorban fogna eszközöltetni."

16 A színház rekonstruált alaprajzát az alábbi rajz tünteti fel. Minthogy a nézőtér méreteiben azóta nem változott, a befogadó képesség meghatározása — annak ellenére, hogy sok állóhely volt figyelembe véve — egy kissé túlzott. Később látni fogjuk, alig lehetett az több, mint 1300 —1400 személy befogadására alkalmas. Ha összehasonlítjuk a Szkalnitzky által készített távlati képet az elkészült színházzal, akkor megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésre álló szűkös anyagiakra 174