A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Varga Antal: Az 1693. évi debreceni felkelés

Varga Antal Az 1693. évi debreceni felkelés I. A felkelés előzményei A török kiűzésére irányuló hadműveletek során Debrecen súlyos helyzetbe jutott. Buda felszabadítása után Debrecen és környéke is hamarosan a szövetségesek kezére került Nagyvárad kivételével, ahol a török 1692-ig tartotta magát. A török közelsége folytán a város és vidéke népében a létbizonytalanság nyomasztó érzése vált úrrá. A válságos helyzetből szinte nem látott kivezető utat, mert magában nem bízott, a harcoló felek mindegyike iránt bizalmatlanná vált, sőt egyre inkább ellenségnek tekintette őket a részükről megnyilvánuló állandó követelések, szolgáltatások és hadimunkák, különösen pedig a nép teljes elszegényedésére vezető kegyetlen hadisarcok miatt, — Caraffa császári tábornok 1685-ben 1 800 000 Ft-ot csikart ki tűzzel-vassal a debreceni népből. Debrecen katonai szempontból nyílt város volta lehetetlenné tette mind az ellenállást, mind pedig a valamelyik félhez való félreérthetetlen csatlakozást. A fennmaradás szempontjából Várad elestéig egyetlen követhető út, amit a város vezetősége gyakorolt is: mindkét irányban fejet hajtott. Követeléseiket teljesítette, — de azokat a végső határig lealkudta —, szinte erejükön felüli ajándékozgatással a „hatalmasok"-at megszelídíteni és hangzatos hűségnyilatkozatokkal mindkét felet megnyugtatni igyekezett. Bár e nyilatkozatok őszinteségét aligha vette komolyan bármelyik fél is, mégis szüksége volt rá, mind a töröknek, mind a németnek politikai szempontból, de a városra magára is szükségük volt, mint gazdasági erőforrásra. E hivatalos álláspont mellett ugyanakkor a nép körében is alakultak ki különféle nézetek a kivezető utat illetőleg. Voltak hívei a törökhöz való hűségnek is, a törökellenességnek is. A város plebejus rétegében sokan voltak Thököly egykori kurucai. A reformátusok közül sokakat szabad vallásgyakorlatuk féltése németellenessé tett. A gazdagabb réteg fél Európát bejáró útjai során felismerte a török hatalom hanyatlását, és tisztában volt azzal, hogy előbb-utóbb kiűzik a törököt, s így sorsukat nem szívesen kötötték az elbukás előtt álló félhez. A szegényebb népréteg németellenessége méginkább fokozódott, mikor a váradi vár ostromának mindenféle terhe túlnyomórészt rájuk nehezedett. Éppen ezért látjuk szükségesnek, hogy a váradi vár ostromával kapcsolatos eseményeket megvizsgáljuk. 1691-ben Debrecen és környéke — Várad kivételével — szilárdan a császáriak kezén volt. Nagyobb őrségük tartózkodott Böszörményben és a kallói várban. Ezek szüntelenül háborgatták a kurucok rejtegetésével gyanúsított várost. Mindennapos volt a polgárok zaklatása, javaik prédálása. 30* 147