A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Módy György: Polgár és Szentmargita 1848–1612 között

Módy György Polgár és Szentmargita 1484—1612 között A debreceni Déri Múzeumba újabban bekerült két XVI— XVII. századi polgári pénzlelet a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában még a század elején meghatározott két szintén onnan származó éremlelettel együtt alkalmas volt általános helytörténeti, és gazdaságtörténeti következtetések levonására. 1 Már csak e leletek komplex értékelhetősége is megkívánta, hogy Polgár és a sorsában osztozó Szentmargita XV. sz. végi és XVI. századi történetét tüzetesebben tár­gyaljuk, s kitekintésként röviden szóljunk a hajdúk ott való megtelepedéséről. Tárgy választásunknál figyelembe vettük azt, hogy a hajdúság történetének mo­nografikus feldolgozása megérett s nem elhanyagolható immár a későbbi hajdú­települések középkori történetének vizsg íllcl Lel sem. A XV. század derekán mindkettő a Hunyadiak hatalmas kiterjedésű deb­receni uradalmához tartozott. 2 Az uradalom földesura 1461-től Szilágyi Erzsébet. Végrendelete alapján Debrecen városát az uradalom tizennégy Szabolcs megyei, hét bihari és egy borsodi helységével — más birtokokkal együtt — a kis Corvin János kapta meg örökségként és apjától örök adományul. Mátyás király 1484. november 11-én kiadott adománylevelével erősítette meg ezekben a birtokokban, közöttük ott találjuk Polgárt és Szentmargitát (Polgary, Zenthmargita). Corvin János beiktatása a következő év január 13 —18. között meg is történt. 3 Hat év múlva, a Mátyás halála utáni zavaros helyzetben a párthíveknek és pénznek mindig nagy szükségében levő János herceg a két birtokot Jánosy Ist­vánra írta át, — hű szolgálataiért és 4000 aranyforintért. Miután Szapolyai Ist­ván nádor megerősítette az adományt, a budai káptalan az új birtokost 1492­ben beiktatta, de Polgárra Perényi Imre, Szentmargitára pedig Rozgonyi László özvegye és Bajomi Miklós ellentmondtak. 4 Ezen birtokai jövedelméhez Corvin nem juthatott hozzá mert Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök, királyi kincstartó Mátyás halála után is megtartotta a Hu­nyadi birtokok kezelését. A jövedelmeket pedig az elhunyt királynak nyújtott kölcsönök törlesztése fejében nagyrészt magának foglalta le. Véleményünk sze­rint így Jánosy István szintén nem mondhatta a két birtokot ténylegesen a ma­gáénak. 5 Ilyen körülmények között érthető, hogy Jánosy 1493-ban átíratta azokat előbb 4000 majd 8000 forintért a nagy birtokszerző egri püspöknek, Bakócz Tamás­nak. Ugyanebben az évben Perényi Imre is átadta a maga polgári részbirtokát a nagyhatalmú Bakócznak. 6 A valamikor félországnyi Hunyadi birtokok széthul­lására és Corvin János állandó pénzzavaraira jellemző, hogy a korábban több részletben felvett összesen 17 200 forint kölcsön „viszonzásaként" 1495-ben 9* 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom