A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Kovács Tibor: Adatok a későbronzkori egyeki csoport kialakulásához
koritól már egészében eltérő kulturális jellegét a középsőbronzkori alapegységek súlya és egymáshoz való viszonya határozta meg. Az egyes csoportok jellegének kiformálódását a következő összetevők determinálták: rákóczifalvi csoport: vatyai, füzesabonyi,szőregi hajdúbagosi csoport: füzesabonyi, gyulavarsándi, vattinai, felsoszőcsi, ottományi, wietenbergi. A Kemenczei által körvonalazott Zagyva-Mátra vidéki és bodrogszerdahelyi csoport azonos természeti körülmények között élt, azonos középsőbronzkori kultúrából (füzesabonyi kultúra) kifejlődött két csoport. Eltérő kulturális jellegük csak aláhúzza feltételezésünket, hogy a késő bronzkor első periódusában a Tiszántúlon és a Felvidéken továbbélő középbronzkori népegységekből kialakult kultúrkör egyes csoportjainak eltérő vonásait csak másodlagosan határozta meg az összetevők más-más középbronzkori jellege. A döntő a társadalmi struktúrában végbement változás volt, új (keveredés folytán kialakult) nemzetségek, családok megváltozott vérségi, gazdasági, területi kapcsolata már mint egészében más jelentkezik a későbronzkor első periódusában élő csoportok temetkezési szokásaiban, kerámia- és fémformáiban. A feltárt temetőrészek, 96 néhány telep szórványos anyaga alapján ez a folyamat nehezen rekontsruálható. De teljesen feltárt telepek és temetők kapcsolata sem adhat választ, hogy melyik az az időpont, amikor egy népet középbronzkorinak vagy mint minőségileg már más későbronzkorinak kell meghatároznunk. Az átfejlődés hosszú folyamat, s a kutatás elsőrendű feladata, hogy a folyamatot megindító első halomsíros támadás idejét és irányát megállapítsa. A Sajó torkolatáig előre nyomult halomsíros népcsoportok (a Felvidék legfontosabb korai halomsíros lelőhelye a mezőcsáti temető) 97 a bodrogszerdahelyi csoport területébe ékelődve 98 fokozatosan elvesztik tiszta halomsíros jellegüket, s mint egy közvetetten még középbronzkori hagyományt őrző, halomsíros színezetű csoportot — egyeki csoport — foglalják el a kialakulási területtől (Felső-Tisza-vidék) délre és keletre eső közép-tiszántúli és nyugat-nyírségi területet. Az egyeki csoport legnagyobb kiterjedése idején sem tudja a Közép-Tiszavidék nyugati részét, a Hajdúságot és a Dél-Tiszántúlt területéhez csatolni, ahol a rákóczifalvi, hajdúbagosi csoport, illetve a halomsíros kultúra élt tovább. A későbronzkor 2 — 3 periódusának fordulóján keletre húzódó második halomsíros hullám 99 népességének egy része eljutott a rákóczifalvi és egyik csoport területére is, s jelentős mértékben megváltoztatta azok kulturális alapszínezetét. A későbronzkor harmadik periódusának elején (Reinecke BD) behatoló harmadik, ún. későhalomsíros népcsoport elfoglalja a Dunántúl jelentősebb részét 100 és a Dél-Alföldet. 101 Az egyeki csoport leletei között nem találunk olyanokat, melyek arra mutatnak, hogy a csoport a későbronzkor harmadik periódusában is tovább élt volna. Valószínű, mint Kemenczei utalt erre, 102 ezzel a későhalomsíros népmozgalommal függött össze az egyeki csoport önálló fejlődésének megszűnése. 6 Évkönyv 81
