A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Kovács Tibor: Adatok a későbronzkori egyeki csoport kialakulásához
A békésvároserdői és a pécskai telep területének legnagyobb kiterjedésének idején sem tartozott az egyeki csoporthoz. A tiszafüredi öntőmintaleletet feldolgozó cikkében Bóna a koszideri fémművességhez kapcsolódó egyeki fémművességgel foglalkozik, 62 a VI. Milojcic fenntebb idézett tanulmányát bíráló cikkében a rákóczifalvi temetőt is az egyeki kultúrához tartozónak tekinti. 63 Kutatásaink szerint a hazai későbronzkor első periódusában 64 alakult ki az egyeki csoport. Gardawski erre az időre helyezi a trzciniecki és a komarovó kultúra indulását. 65 A szovjet kutatók ennél is későbbi időt állapítanak meg a komarovó kultúra kialakulásának idejeként. 66 Önmagában ez is ellentmond annak, hogy az említett kultúráknak szerepük lehetett volna az egyeki csoport kialakításában. Az újabban elkülönített berkesz-demecseri csoport 67 számos edényformájának pontos megfelelőjét a komarovó kultúra néven összefoglalt nagy kultúrkörben találjuk meg. A berkesz-demecseri csoport kialakulását megbízhatóan keltezhetjük az egyeki csoport önálló létének megszűnését követő időszakra, s véleményünk szerint — más vonatkozásban — vázolt történeti mozgalommal a Kárpátmedencébe jutott kisebb keleti népcsoport nem az egyeki csoport, hanem az azt követő berkesz-demecseri csoport egyik összetevője lett. Kalicz Nándor az igrici, egyeki jellegű temető feldolgozása kapcsán először foglalja össze az egyeki kultúra kutatástörténetét. 68 Hangsúlyozza az egyeki kultúra fejlődésében a halomsíros kultúra jelentős szerepét. 69 Pontokba foglalva kimutatja a füzesabonyi és az egyeki kultúra lényeges különbségeit, 70 a halomsíros műveltséggel mutatkozó egyező és eltérő vonásait, 71 és kétségtelen kapcsolatait a felsőszőcsi csoporttal és a pilinyi kultúrával. 72 Több helyen a rákóczifalvi, bodrogkereszturi, berkeszi és demecseri temetők anyagát mint jellemző egyeki típusokat említi. Ezek és az egyeki típusú temetők (Egyek, Igrici, Nyíribrony, stb.) kulturális és időbeli helyük alapján jól elkülönülnek egymástól, ezért az idézett besorolásukkal nem értünk egyet. A felsőszőcsi csoport leleteivel foglalkozó tanulmányában Kalicz Nándor kimutatja, hogy az egyeki típusú temetőkben (Igrici, Egyek, Tiszafüred) 73 felsőszőcsi, a felsőszőcsi csoport lelőhelyein 74 egyeki leletek kerültek felszínre. A magyarországi korai vaskor történetével foglalkozó tanulmányában Kőszegi Frigyes a későbronzkor időszakára vonatkozóan a következőket állapítja meg „Zu jener Zeit entfalteten sich in Nordungarn und an der Tiefebene die aus der Verschmelzung der bronzezeitlichen Elemente und der Hügelgräberkultur hervorgehende Pilinyer und Egyeker Kultur." 75 Mint Kemenczei megállapította az egyeki csoport és a pilinyi kultúra halomsíros összetevői nem azonos korúak. 76 v M. Solle Mozsolics Amália véleményére alapozva hangsúlyozza az egyeki kultúra erős halomsíros jellegét. 77 É. Jilkova a bárcai pilinyi temetőt feldolgozó cikkében kétségbevonja az egyeki kultúra elkülönítésének jogosságát. 78 Feltételezését csak a tiszavidéki későbronzkori leletek nem ismerése indokolhatja. Trogmayer Ottó megállapítja, hogy az általa körvonalazott csorvai csoport (Reinecke BD—HA periódussal párhuzamosítható időben) korai szakaszával egyidejű az egyeki kultúra fiatalabb anyaga. 79 Azonban úgy látjuk, hogy az egyeki népesség mint önálló kulturális egység nem éri meg a későbronzkor utolsó periódusát. Kétségtelen, hogy a csorvai csoport néhány díszítőeleme, elsősorban a mélyen vésett girlandmotívum — mint Trogmayer megállapította 80 — előfordul az egyeki temető néhány edényén. A rákóczifalvi csoport emlékanyagában ez a leggyakrabban alkalmazott díszítés. Fellépése a csorvai edényeken, 81 véle79
