A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Béres András: Megyei néprajzi gyűjtő-feladatok a hajdúsági részen

Díszítőművészet A hajdúsági ember díszítőművészete nem széles körben vizsgált terület, szórványosan vannak publikációk e tárgyban, de még nem áll előttünk teljes egészében Hajdú megye díszítőművészete. Lükő Gábor hortobágyi pásztorművészetről, nádudvari fazekasságról írott munkái, Béres András: Népi díszítőművészet Hajdú-Bihar megyében с munkája és Nádudvari fekete kerámia c. tanulmánya ad tájékoztatást e tárgyban. Népköltészet. A lírai hagyományok tekintetében komoly pótolni való mutatkozik területünkön. Ecsedi István: Hortobágyi pásztor és betyárnóták című gyűjteményén kívül Lükő Gábor adott ki egy kisebb népdalkiadványt „Hortobágyon kivirult az ibolya"címmel, deekét kisebb munka nem átfogóan adja területünk népdalanyagát. Ujabb gyűjtések indultak meg. Béres András és Márton Gábor magnetofonnal többszázra tehető gyűjteményt hozott össze, melyeknek java még lejegyzetlenül s ebből eredően hozzáférhetetlenül hever. Szükséges további nótafák felkutatása és a nóták megörökítése, hogy ezáltal ismertebbé tehessük területünk népdalkincsét. Mint érdekes mozzanatot feltétlenül szükséges megemlíteni a sirató énekeket, melyek részben Hajdúszoboszlón, részben Hajdúdorogon még mai napig is élnek. Ecsedi István szöveggyűjtésén kívül Hajdúdorogról alig ismerünk ilyeneket, jóllehet még élnek idősebb asszonyok, akik utolsóként el tudják énekelni e szép és igen értékes hagyományos énekeket, melyek a temetési szertartás szerves részei voltak, de lassan a kipusztulásukkal kell számolnunk. Epikai hagyományok Hajdú megyében Ecsedi István gyűjtéséből előttünk áll a betyárballadák sora, de nem ismerjük és eddig nem gyűjtötte össze senki az egyéb balladai vagy balladaszerű hagyományokat. Szükséges, hogy avatott gyűjtő e terület gazdájává váljék. Egyidejűleg igen nagy szüksége látszik a népi anekdoták összegyűjtésének is. A hajdúsági ember anekdotakincsét senki sem vizsgálta, nem gyűjtötte, pedig igen figyelenreméltó. Most kezdte meg ilyen irányú gyűjtését Hajdúhadházon Enyedi József tanár, társadalmi gyűjtő, aki széles körben vizsgálódik Hajdúhadházon. Köztudomásúan se szeri, se száma azoknak az érdekes eseményeknek, történeteknek, melyek közszájon forognak ügyes emberekről, földesurakról, grófokról, vagy uradalmi intézőkről, jegyzőkről, kántorokról vagy papokról, de az egyszeri emberről, asszonyról, vagy leányról. Nem különben sajátos figurája az ilyen anekdotáknak a vasutas és a kéményseprő. Az eddig elhanyagolt gyűjtések megindítása feltétlenül szükséges. Monda Hajdú megye mondai hagyományokban nem elmarasztalható. Mindezideig azonban elkerülte a gyűjtők figyelmét, jóllehet a templomromokhoz, vármaradványokhoz igen sok értékes hagyomány fűződik, mely még napjainkban is összegyűjtésre vár. Az alagutakkal kapcsolatos hiedelmek, a hozzájuk kapcsolódó mondákkal együtt nagyobbára ismeretlenek, e tekintetben csak szórványos ismereteink vannak, éppúgy mint az ún. testhalmokkal kapcsolatban is, melyeket pótolni kell. E tekintetben a pedadógusok, tárdasalmi gyűjtők segítségére lehetne elsősorban támaszkodni. Ennek kapcsán a helynevekhez fűződő eredetmondákat is össze kell gyűjteni, s az eddigi szórványos ismereteket mielőbb kiegészíteni. 62