A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Dankó Imre: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai - Dankó Imre: Szosztojaune i predctojasue zadacsi iszszlegovanija gajducsesztva
együttes a megoldás, a teljes feltárás felé közeledik. Jelentősen haladt előre a hajdúság társadalmi rétegeződésének vizsgálata is. Ez a vizsgálat igen szerencsésen nem korlátozódott csupán a hat „öreg hajdúvárosra", hanem erőteljesen foglalkozik a kiváltságaikat elveszített, különféle magyar hajdú csoportokkal is. Ezen a téren különösen Szendrey István kutató és feldolgozó munkáját kell megemlítenünk. Erdei Aranka tollából megszületett egy, a XVIII. század elején jobbágysorba taszított bihari hajdútelep történetének monografikus igényű, jóllehet mégcsak adaléknak tekintett, feldolgozása is. Mindezen, jobbára történeti kutatások eredményeinek az összefoglalásaként megjelent egy új, korszerű történeti kiadvány is a magyar hajdúság történelméről, Rácz István tollából. Be kell számolnunk bizonyos irodalomtörténeti, művészettörténeti és műemléki kutatásról is. Földi János életműve feltárásán, Káplár Miklós művészetének mind szélesebb körben való megismertetésén kívül, G. Sándor Mária szobos^lói és hajdúdorogi műemléki ásatásait említhetjük meg. Ezek az ásatások a hajdú erődtemplomok kérdésében szolgáltattak jó anyagot. A néprajzi kutatások a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéhez, illetve a Déri Múzeumhoz kapcsoltan ugyancsak eredményesen folynak. Ez a kutatási terület azonban továbbra is szegényesebb, mint a történettudományé, bár idevonatkozóan is sok új szempontot, több igen fontos adatot és megállapítást tartalmazó publikáció jelent meg a közelmúltban. Ezek számos részletkérdést tisztáztak, főleg a földhasználat, az állattartás, a hagyományos földművelés területén. Mint egyik leglényegesebb és már az előzőekben említett kérdésben, a település, szorosabban a kertes település vizsgálatában is jelentős előrehaladás történt. Sok új adatot, de emellett ethnikai jellemző megvilágítását is várjuk a már megindult Magyar Néprajzi Atlasz hajdúsági előkészítő munkálataitól is. A folklór területe változatlanul szegényesebb az anyagi kultúra kutatásánál. Sebestyén Gyula felhívására kevesen álltak munkába. 6 A Ferenczi Imre már említett kezdeményezése folytatásra vár. A népnyelvi kutatások viszonylatában különösen érezhető a szervezett munka hiánya, azért, mert korábban a debreceni egyetem Népnyelvkutató Intézete ezen a területen már igen szép, szervezett munkát végzett. Pedig ezen a téren is sok kérdés vár még tisztázásra, sok anyag felgyűjtésre, de igen sok eddig felgyújtott anyag feldolgozásra, publikálásra is. A nyelvi törvényszerűségek megállapítására, a hajdúsági tájnyelv összefoglaló feldolgozására, egy esetleges Hajdúsági Szótár elkészítésére csak sok, apró részletmunka elvégzése után kerülhet sor. Addig is jó szolgálatot tesznek bizonyos részpublikációk, mint például a H. Fekete Péter munkája is, Hajdúböszörmény helyneveiről. A közelmúlt történelmi és néprajzi kutatásainak eredményeire alapozva felvetődtek a magyar hajdúság önálló ethnikai csoport jellegének kérdései is. A hajdú ethnogenezis kérdéseihez sokban adott segítséget Nagy László hatalmas összefoglalása a Bocskai szabadságharcról. Munkájában szerencsésen értékesítette Benda Kálmán értékelését, de adatait is Bocskai Istvánról. Néprajzi vonatkozásban Barabás Jenő alapvető tanulmányához fűződőén Dankó Imre rövid cikke vitte előbbre az ethnikai kutatásokat, amelyek alapján állíthatjuk, hogy hajdú néprajzi csoport ténylegesen van, ha az a szomszéd nagykunoktól, illetőleg sárrétiektől sokban nem is különbözik. Ezen három tájegység, ethnikai csoport, külső és belső rokonságáról, a „három föld" nagy kutatója, Szűcs Sándor is több értékes megállapítást tett. Mégis, mindezek ellenére, alapos, a részletekbe menő néprajzi indítékú ethnikai kutatások még ma sincsenek. Szociológiai és néplélektani, valamint természettudományi kutatásokban to52