A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Julow Viktor: Bepillantás a Magyar Fűvészkönyv műhelyébe

Megváltoztatott nevek Anthoxanthum Kéthímpásit Aira Nápitz Salicornia Somótsing Montia Semlyékhúr Hippuris Új szakáll Knautia Szütyőkehely Corispermum Platzkamag Ammannia Tsészerántz Circae Szirompár Alchemüla Kelyhbokáll Veronica Szigoráll Buffonia Tzérnatzikk Ziziphora Fitotska Guscuta Fünyüg Monarda Apolka Asperugo Magiszák Valeriana Gyökvirág Campanula Tsengettyüke Lpeflingia Morzsavirág Datura Redővirág Iris Nőszirom Hyosciamus Tsalmatok СошшеИпа Álhím Colchicum Kikerits Nárdus Armag Chelidonium Gódirtz. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az itt közölt dokumentumok a Magyar fűvészkönyv előmunkálataival kapcsolatosak, Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály művei. A Jelentés magukat meg nem nevező szerzői debreceniek: a nekik szánt leveleket a debreceni Kollégium szeniorához kérik. (Fazekas ezidőben a Kollégium pénztárosa volt!) Mint írják, Földi János tervezett, de el nem készült botanikai művét kívánják folytatni. A Magyar füvészkönyv elöljáró beszéde ugyancsak hangsúlyozza ezt az összefüggést. A Füvészkönyv nemi neveinek kétharmad része egyezik a Jelentésben és Toldalékában közölt nevekkel, s van köztük számos olyan, amelynek létezéséről a Füvészkönyv megjelenése előtti időből nincs adat, tehát Diószegi és Fazekas szó-alkotásai (dákoska, tollkalász, uszány, kígyószisz, harangrongy, tűrtszirom, bakktopp, kőtör, magszigony, szirompár, magiszák). A szerzők életrajza és a mű keletkezés-története szempontjából figyelmet érdemel az az eddig ismeretlen körülmény, hogy — amint a Jelentésből kitűnik — célkitűzésük eredetileg szűkebb körű volt. Földi János tragikusan félbeszakadt természetrajzi műve láttán mint személyes barátai és volt munkatársai bizonyára kötelességüknek érezték annak folytatását, de eleinte csupán Debrecen növényvilágának feldolgozásához éreztek magukban erőt. Szerénységüknek, aggályos korrektségüknek érdekes, szinte meghökkentő jele az az itt olvasható nyilatkozatuk is, hogy ha akadna olyan, aki már foglalkozik a rendszeres magyar nyelvű növénytan megírásával — „noha már az egész munkának nem sok hijja van" — ők hajlandók visszalépni. Munka közben ébredtek rá, hogy többre képesek annál, mint amennyit eredetileg maguk elé tűztek. Szembetalálván azonban magukat azzal a roppant feladattal, amit a magyar növénynevek teljes rendszerének létrehozása jelentett, a segítő kritika, kollektív ellenőrzés szükségét érezték. Ebben is mesterük, Földi János nyomán haladtak, aki az önkényes, egyéni megoldásokat elvetve, a nyelv fejlesztését, kiművelését véleménycsere, a nyelvi közösség ellenőrzése alatt tartotta gyümölcsözőnek.

6 Ezért adták ki Jelentésüket és annak Toldalékát, amelyben a virágtalan növények (az ő terminológiájukban „vegyeslakiak", később „lopvanőszők") kivételével az addig általuk összegyűjtött, illetve újonnan alkotott, s egy-egy genusra alkalmazott valamennyi nemi elnevezést nyilvánosságra bocsátották. Füvészkönyvük előszava szerint közölték ,,a' nemi neveket az Üjságlevelek által a'két Hazával: hogy mivel az illyen munka nem két ember dolga; tehát Tudós Hazánkfijai segítségül lenni méltóztatnának."

7 Az egykorú hazai újságokban ezt a közlést azonban nem sikerült megtalálnom. Valószínűnek látszik, hogy vala407