A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Julow Viktor: Bepillantás a Magyar Fűvészkönyv műhelyébe

nyelv természetével való egygyezést, vagy nem egygyezést, ítélje meg az igaz Magyar fül;' s kinek kinek tökélletes szabadsága légyen belé szollani, és a' rosz­nak talált név hellyett jobbat mutatni. A' miben osztán így mindnyájan meg egygyezünk, legyen az meg állapítva; a' hol pedig az ítéletek egymástól távoznak; ott a' voksok többsége határozzon. Kérjük azért most is alázatosan Érdemes Hazánkfiait, hogy tovább is segittségül lenni méltóztassanak, és küldendő bet­ses leveleiket akár a' Collegium Seniorához akár a' Debretzeni Posta Hivatalhoz utasítsák. Ha azt akarjuk, hogy a' Füvészség, tudomány formában legyen közöttünk; és ne legyen az ember kéntelen a' másoktól való tudakozás által tapogatni a' nö­vevény esméretét; hanem a' könyvből rá tudjon találni: Nemi nevekről kell gon­dolkoznunk; mert csak ezek által készülhet el a' rend, a' bizonyosság, a' tudo­mány. A' melly fennforgó Plánta neveink vágynak; azok többnyire tsak Fajne­vek; felette kevés van köztök, a' melly Nemi név lehetne; mert a' Köznépnek, a' mely a' plántákat látásból el nevezte, a' Nemre kevés gondja volt; tudomány­forma nélkül nem is lehetett. (Mi azonban minden plántának a' maga szokásban lévő neveit is, a' maga helyén fel fogjuk jegyezni.) Ez ugyan egy tekintetben nagy szerentse; mert nállunk a' Plánták esmérete, az alkalmatlan Nemi nevekkel nints úgy el keverve, mint Linné előtt volt a' Deák Botanica; a' melynek zürzavarjánn mikor ő vitézi módon keresztül törte is ma­gát ; nem birt a' szeméttel, és kéntelen volt a' maga regulái ellen is sok alkalmat­lan neveket meg hagyni. Nékünk ez a' bajunk nints; de ha osztán magunk aka­runk jó neveket adni; a' munka felettébb terhes, és sokak segítségét kívánja. Mi — a' mit még az első Jelentésben kell vala tselekednünk — imé elő ad­juk a' sinór mértéket, mellyet követtünk a' nevek szerzésében. 1/ször. Minden versengés nélkül az a' tökélletes név, melly a' Nemnek czi­merét, megesmertető jelét vagy leg alább szembetűnő formáját foglalja magá­ban р. o. Kétegy, ötér, Kigyószisz s. a. t. Az ilyeneknek szaporításában minden erővel igyekeztünk; 's azon kérjük buzgó bizodalommal érdemes Hazánkfiait, hogy ebben az igyekezetben légyenek segittségül. (sic!) Mert akárhogy változzon a' Systema; ha valamikor a' Linné nevét el felejtenék is: a' Nemek, természeti tzimereket és abból vétetett neveket tsak ugyan meg tartyák. A' több nevekben menyeket most közlünk, az illyenek ezzel a'jegy gyei vannak meg jegyezve (!); a' melly ingyen sem azt teszi, mintha már azok átaljában ki-fogás nélkül valók volnának. Méltóztassanak azokat is változtatni, a' mint jobbnak ítélik, tsakhogy a' tzímer bennek meg maradjon. Néha a' Plánták lakóhelyétől, vagy anyatelké­től is a' Deák Botanica példája szerént, adtunk nemi neveket р. o. Szikör, Tónya, Ligetéke, Fakin, s. a. t. de már ezek az elébbieknél sokkal alább valók. 2/szor. Ezek utánn valóknak tettük azokat az alkalmatos fennforgó neveket; mellyek most is a' nép szájában, és könyveinkben Nemi neveknek látszanak, р. o. Gyékény, Kotsord, Bodza, Uszány, s. a. t. Sőt Fajneveket is tettünk Nemi nevek­ké; de már ezt óvást tselekedtük. t. i. a) az ollyan Nemekben, a' mellyek alatt kevés Fajok vágynak p. o. Vadótz, Nád, Zeller s. a. t. b) az ollyanokban; a' mel­lyeknek minden fajai könnyen ki mutattyák magokat, hogy egy Nemre tartoz­nak р. o. Sikkantyú, Mükots. Perkáta. Konkoly s. a. t. 3/szor. Mikor ezekből ki fogytunk: nem volt mást mit tenni, hanem a' Deák neveknek kellett esni, hogy azokból faragjunk kéntelen — neveket (értyük itt az ollyan Deák neveket, mellyek a' Nemnek tzimerét nem fejezik ki.) Itt előszször azon akadoztunk, ha meg kell é tartani a' Tudósok nevéről vett neveket, 's ezt másokkal is közlöttük. Űgy látszott hogy ilyen név kevés mehet­26* 403

Next

/
Oldalképek
Tartalom