A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Ujváry Zoltán: A „Mennyből jött levél” népi párhuzamai (Adatok a parasztság antiklerális megnyilvánulásaihoz)

Mennyből jött levél Volt nekem egy jó barátom az Isten nyugtasameg eszén holt meg mert csakugyan nem is soká volt beteg Míg meg nem hólt meg Ígérte hogy mihejst ő meghal megírja majd nékem menyből Hogy mi újságot lát s hal mert hogy ot is esik holmi újság gondollám És ezen gyanit tásomra ij pláneúmot koholtam. Szűk az idő szűk a kenyér minden féle anyi van Csak újságíró van kevés plegmatikús hazánban. Azért hát nem lesz boloncság preneomerátzióra, Menyből jövő újságokat pakolni postalóra Nem volt még egy nemzetnek sem ijen újság irója Ebből majd kifog tetzeni a magyarnak haladása Magánakis ha nem csordul tán csak cseppen valami Leg aláb folt lesz a zsákon job valami mint sémi szép planeóm volt de meg fulat a böltsőben a dolog Jó ha kezdetét és végét meg nézi ki mihez fog Egyik az áll ellent mivel elgondoltam előre Hogy bizonyosan nem kapok sok elő fizetőre, Mert mars menyei menyeivel menyei Koronával Kérejezvel onmánúsal s minden hale lújával Keveset gondol a magyar a maga dolgához lát Jó ha néha Istenéhez egy két sóhajtást botsát, Más az hogy nem szórják ám ki a menyei titkokat, Fülelhetnél míg kívülről meg meg sejdítnéd, azokat. A kik a táblánál ülnek nem szokták ki fecsegni, Nem szokták útzára hulló nagy lármával beszélni, Sőt inkáb nem méltóztatják ők ara senki fiját Hogy véle is fentartanák ama nagy tanátskozást, Nékem az én jó barátom bár szegény míg meg nem hólt Igen jó és magyar szivű szava tartó ember volt Még is csupán egyszer irot először utoljára Mért nem töbször leveléből rátalálsz az okára De hogy sokat ne beszéljek im it van a levele Meg szólít a jó barátom Isten hozád oda le Tán elis untad már várni megígért levelemet Saj pajtás ez a fogadás zseniroz már engemet Tudod a kivel gyermeki időnket együt éltük foró barátságot kötve egymást szeretn véltük. Ha egyik vagy másik köztünk valami pólztra kapót Biz az után szegyeit nékünk emelitni kalapot Nékem nem olyan koszlot kalap hanem ojan koronya Fedi fejem mejet maga a főböltseség fona Már váj hatnál é a földön egy koronás királyon Anyit hogy néked hetenként újságokat firkájon Pedig még a sár korona Dávid mégis nagyra volt vele De bezeg mikor ide jöt szeme szája eil tele Itt kap az ember koronát csak látnád az enyémet Erői földi kirájokis várhatnának ám hímet Száz meg ezer nap és csilag fényének ragyogása Hozá képest csak szent jános bogarak csilogása Hát én irkájak néked te por hamu és sémi 384