A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Adatközlések - Sprincz Emma: Római császárkori kétalakos görög síremlék a Déri Múzeumban
hogy ennek a ritka típusú, közelebbi párhuzam nélküli sírkőnek készítő műhelyét meghatározhassuk. Valamivel többet mond az elhunytak feliraton szereplő nevének vizsgálata, a sírkő kormeghatározásához azonban ezek is legfeljebb terminus post quem-et adnak. Az elhunytak két nevet, praenoment és noment viselnek. Görög emberek általában csak egy nevet viseltek, csak római hatásra vettek fel két vagy több tagú nevet. 13 A síremléken ábrázolt elhunyt férfi nomenje, vagyis a mai családnévnek megfelelő ]?év&ioq neve illyr eredetű. 14 Ez azonban nem bizonyít amellett, hogy a kő az illyrek lakta területről származik, mert a név kisszámú előfordulása óriási területen szóródik szét; krétai, 15 kisázsiai, 16 delphii, 17 karthágói 18 és dalmátiai 19 feliratokon találkozunk görög formájával, latin Gentius alakban pedig néhány itáliai, 20 egy Gallia Cisalpinából 21 és egy Dalmatiából 22 származó feliratról ismerjük. A név legkorábbi előfordulása az i. e. II. sz. ; 23 viselőiről azt lehet megállapítani, hogy ezek katonák, szolgák vagy libertusok, felszabadított rabszolgák voltak. 24 A debreceni feliraton az illyr eredetű réis&uos név előtt a latin Claudius praenoment találjuk, ami azt mutatja, hogy az elhunyt barbár származású férfi római jogú polgár volt. A Claudius praenomen azonban nem alkalmas a síremlék korának pontosabb meghatározására, mert a római birodalom keleti felében prosopographia tanúsága szerint nagyon elterjedt volt. 25 A síremléken szereplő elhunyt nő praenomenjét a római szokásnak megfelelően férje után kapta; családneve, nomenje a Híórig, a latin Fides (hűség) megfelelője, a görög feliratokon ritkán előforduló személynevek közé tartozik. Képzése szerint a személynévként alkalmazott elvont fogalmak sorába tartozik, amelyek az i. e. IV. sz.-ban alakultak ki. 26 Ennek a névnek példáit egy i. e. II. sz.-i Kos szigetéről 27 , valamint koracsászárkori mytilénéi 28 és boiótiai 29 feliratokról ismerjük; azonban a név kisszámú előfordulása nem alkalmas közelebbi kormeghatározásra. A ritka típusú aediculás síremlék tehát az i. sz. I. sz. végén vagy a II. sz. első felében készülhetett, ahogy ezt a togaviselet jellegzetes formája és a férfialak leegyszerűsített hajviselete mutatja. Az illyr eredetű nevet viselő férfi római jogú polgár volt, s viselete és a kezében tartott irattekercs tanúsága szerint egy provinciális város hivatalnoki rétegéhez tartozott. A sírkő balkáni vagy kisázsiai műhelyben készülhetett, gyártási helyét azonban a stílusjegyek általános jellege után közelebbről nem lehet meghatározni. A származási helyére vonatkozó feltételezést alátámasztja a feliraton szereplő rév&iog név eddig ismert néhány párhuzama is. JEGYZETEK 1 Déri F.: A debreceni Déri Múzeum gyűjteményének leírása. (Debrecen, 1922) 81 sk. VIII. 13. — A durvaszemcséjű, szürkés mészkőből készült síremlék méretei: m. 85, sz. 57, vast. 12 a fülke mélysége 3,5, a férfi- és nőalak m. 64—65, a betűk m. 2,4—3,5 cm. A sírkő jobb felső sarka és bal sarkánál a kyma díszítés letörött, jobboldali és alsó szegélye sérült. A férfialak bal kezében tartott irattekercs vége letört. Mindkét alak arca erősen kopott. 2 Altmann, W.: Die römische Grabältere der Kaiserzeit. (Berlin 1905) 136. 3 A hellenisztikus kori állóalakos sírkövek attikai előképekre vezethetők vissza. Vö. Pfuhl, E.: Alexandrinische Grabreliefs. AM. 26. (1901.) 303.; Néhány példa: Clara Rhodos IX. (1938.) 95, fig. 61.; Mendel, G.: Catalogue des sculptures grecques, romaines et byzantines des Musées Ottomans. III. (Contsantinople, 1914), no. 897, 112 sk, no. 898,113 sk., no. 899, 114 sk., no. 903, 118 sk., Jdl. 20. (1905.) Abb. 22.; Jdl. 22. (1907.) Abb. 2, 7, 9. 23 Évkönyv 353
