A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sterbetz István: A magyar Alföld állatföldrajzi szerepe a hósármány (Plectophaenax nivalis L.) téli mozgalmában

11 300 100 I 3 9 1 8 9 8 45 73 1 7 9 1 X 9 3 X 27 1 3 9 1951.XI. 15,3 db, Szeged-Fehértó 1949. XII. 6,2 db, 1951. XI. 25,1 db, Ürbő 1963. XII. 1,3 db. A gyomortartalmak meghatározását Zsák Zoltán végezte. A tápláléknemek megoszlása: Esetben Db. Előfordul a gyomrok alábbi % ban Camphorosma annua mag Artemisia monogyna magvak Salsola sp. magvak Suaeda martima magvak Triticum mag Triticum levélzúzalék Rovartörmelék, chitin Kavics (3—4 mm-es darabok) E konkrétumokon kívül 81 alkalommal nyílt lehetőségem táplálkozó hósármányok közvetlen közeli megfigyelésére. Észleléseim megoszlása a táplálék növényekről : Camphorosma annua 54, Crypsis aculeata 15, Suaeda maritima 6, Salsola soda 5, Artemisia monogya 1 alkalommal. A halophyta aprómagvak, de mindenekelőtt a Camphorosma annua kirívó dominanciája határozott vonásokkal rajzolja meg a hósármány téli tálpálékigényét, táplálkozásának életformáját, de egyben a félsívatagos jellegű puszták vonzerejét is magyarázza, e faj esetében is kihangsúlyozva az északi tengerpartszegélyek, kelet-európai- közép-ázsiai sós puszták, valamint a magyar szikesek közötti szoros ökológia rokon vonásokat. Az alföldi hósármány mozgalmak másik előidézője e faj kopár nyílt térségekhez való feltűnő ragaszkodása. Az évek során következetesen hortobágyi méretekhez hasonló téradottságok között találtam e madarat, többnyire homogén csapatokban. Lakott terület közelébe csak kényszerkörülmények között húzódik, ha hirtelen érkező, nagy havazások elzárják előlük a sóspuszták alacsony növényzetét. Ilyenkor gyakran egyéb aprómadár fajokkal is keveredik az itt-ott fellelhető, közös táplálkozó területen. Megfigyeléseim során Alauda arvensis, Eremophila alpestris, Carduelis carduelis, Carduelis cannabina, Carduelis, flammea, chloris chloris, Passer montanus, Fringlilla montifringilla, Corvus frugilegus és Streptopelia decaocto társaságában láttam hósármányokat. A hazai adatokat megkíséreltem a Meteorológiai Intézet folyamatos időjárás jelentéseivel párhuzamba állítani. Az összehasonlítás nem eredményezett olyan világos összefüggéseket, melyek törvényszerű következtetésekre lennének alkalmasak. Annyi azonban a terepmegfigyelések során is kétségtelenné vált, hogy a hirtelen bekövetkező időváltozások, viharos szelek, nagy havazások erősen befolyásolják a mozgalom alakulását. Normális időjárás mellett rendszerint még fagypont feletti, őszvégi időben tapasztaltam az első példányok érkezését. Mint kirívó esetet emelem ki az 1963. XI. 4-i megfigyelést, amikor hónapok óta tartó langyos időjárás előzménye után 24 C°-os melegben érkezett meg Kardoskútra az első két hósármány. A vonulást először a fiatalok és tojók kezdik, a hímek többnyire csak december második felétől érkeznek. Hazai áttelelésük folyamatosságát az esetleges nagy havazások bontják meg, amikor hozzáférhetetlenné válik a puszták tápláléknövényzete. Tavaszi visszavonulásuk rendkívül gyors, néhány nap alatt teljességében lejátszódik. E fajból ritkán látni megkésett egyedeket. 317