A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Tóth Endre: Oláh Gábor utolsó évei

legalább is e sorok írójának nem sikerült egyetlen kritikára vagy recenzióra bukkania. De Debrecenben nem szeretik az elhamarkodott lépéseket. Ráérnek. Tízszer is meggondolják, míg egyet lépnek. A Csokonai Kör pl., melynek a költő egyik büszkesége, sőt alelnöke volt, csak az 1941. május 23-i választmányi ülésen határozta el, hogy nagyobb szabású ünnepléssel kell megülni (a 60. évét már januárban betöltött!) Oláh Gábor méltó jubileumát. „A jubileumnak két maradandó feladatot kellett volna megvalósítani: kiadni egy kötetre valót Oláh Gábor újabb tanulmányaiból, továbbá ezüst koszorút ajándékozni a költőnek."

28 A költő az egész 1941-es évet válságos állapotban kínlódj a át. Három ízben kell a belgyógyászati klinikára bevonulnia. Amikor azonban orvosai egy kissé talpraállítják, ő azonnal hazamegy az elhagyott Kar utcai fészekbe, ahol várják kedvenc klasszikusai és a saját félbemaradt alkotásai. De a látása már olyan rossz, hogy a naplóját, leveleit sem tudja írni. A napló V. kötetét 1941 nyarán a 127—146. oldalig e sorok írójának diktálta a költő, a Kar utcai ház udvarán az árnyas eperfa alá húzódva. Már olvasni is alig bírt, felolvastatott magának, pl. Szekfű Gyula akkoriban nagy port felvert könyvéből, a Mi a magyarból.) Leveleket is diktált barátainak és néhány lapszerkesztőnek, az utóbbiakhoz versek kéziratát mellékeltette. Íródeákja szeptembertől kezdve, egymást felváltva, három fiatal lány lett. Róluk írta A Balogh-lányok őszi hadjárata című, valószínűleg utolsó novelláját, s az egyik Balogh-lány, Piroska volt inspirálója a Milton leánya című versének, melyben analógiát von a megvakult angol költő és a saját állapota között. A Balogh-lányok után az íródeák szerepét néhány Fazekas gimnazista vette át, akik közül B. Kovács István és Lévay András volt az utolsó. 1941. július 1-ével végre megérkezik a nyugdíjazást elrendelő kultuszminiszteri leirat is. Harminckét évet számítanak be „kedvezményesen" szolgálati idejébe. Havi díját összesen 502 pengőben állapítják meg.

29 A mindenképpen megszolgált nyugdíjat a költő-tanár azonban nem sokáig élvezheti. Ez év vége felé ismét többször levelet vált a régi hűséges baráttal, Móricz Zsigmonddal, aki ekkor a Kelet Népét szerkeszti, a háborús cenzúrával, a széthúzó írókkal és anyagi gondokkal küszködve. A lap Szerkesztőségi asztal c. rovatában október 15-én az alábbi üzenetet olvashatjuk: „Kedves Gábor, neked is jobb egészséget s fiatalabb ifjúságot. S. k. betűidnek külön örültem s kéziratodat várom. Addig is, míg levél megy." Oláh Gábor előzőleg küldött leveléből csak annyit ismerünk, amennyit Móricz idéz belőle lapja november 1-i számában, a Tauszig Máriának szóló üzenetében: „Kisebb írásaidon meglátszik az idegkimerültséged, Zsiga." A két egykorú, betegeskedő barát aggódva figyeli egymást a távolból is. A jelzett kéziratokat Oláh el is küldte, mert Móricz a Leányfaluból dec. 5-én keltezett depressziós hangulatú levelében azokról is megemlékezik.

30 Testamentum A költő aki, tudatában volt betegsége gyógyíthatatlanságának s annak, hogy a hónapjai meg vannak számlálva, idejében gondoskodni kívánt szellemi hagyatékának és kevés földi javának későbbi sorsáról. A Déri Múzeumnak 1941 decemberében levélbeli felajánlást tesz, melyben könyvtára szépirodalmi jellegű részét, továbbá kiadatlan műveinek szerzői jogát a múzeumra testálja.

31 Sőregi János akkori igazgató dec. 23-án kelt válaszában elfogadja és megköszöni a felajánlást s közli, hogy karácsony és újév között személyesen keresi fel az írót az ajándéko287