A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Tóth Endre: Oláh Gábor utolsó évei

1939 elején azt jegyzi fel naplójába, hogy a „zsidótörvényt" abban az évben hozták s már kezdik is végrehajtani. Az állami alkalmazottaknak igazolni kell „őskeresztény, árja" származásukat. így tudta meg a költő is nagyszülei nevét. Apai nagyapját Oláh Györgynek, nagyanyját Pap Erzsébetnek hívták, anyai nagyszülei pedig Kovács István és Веке Eszter voltak. Szülei: Oláh Mihály és Kovács Zsuzsanna. А Веке családból — a költő szerint — „nadrágos emberek" is kerültek ki: városi hivatalnokok és tanítók, az Oláh-család ellenben „tölgyfagatyás" parasztokból állott. Az iskola taposó-malmában Az 1938—39. tanév végefelé Űr Márton, a Fazekas Gimnázium igazgatója felkéri Oláh Gábort: tartson pedagógiai jellegű felolvasást az utolsó neveléstani konferencián a tanári kar részére. Űr Márton — Oláh Gábor jellemzése szerint — paragrafus-rágó bürokrata, a tanárok és diákok réme volt, aki kaszárnyát csinált az iskolából s besúgó rendszert honosított meg. A felhívásra Oláh Gábor megírja az értekezést s fel is olvassa A vidámság iskolája címmel, — az igazgató megbotránkozása és a tanárok elégedett kuncogása közben. Állami tanár ugyanis ilyen megsemmisítő véleményt még nem mondott a Horthy-korszak iskola-politikájáról. Előadásának bátorságát, nyílt és egyenes támadását — ismerve az akkori reakciós közszellemet és a háborús hangulatot — ma is bámulni lehet. Többek között az alábbiakat mondta el: „Ez a mai, szeges övvel szorított derekú iskola nemigen lehet a vidámság iskolája. Vidámnak ugyan elég vidám, furcsának is elég furcsa, ha az ember kívülről vagy felülről nézi. A mai igazgató nem úr (szójáték, t. i. az igazgató neve is Űr. Т.Е.) hanem házmester, folyosó-felügyelő, tanulmányi inspektor és szellemi hóhér. A megszámlálhatatlan rendelet, paragrafus, szabály, utasítás, visszautasítás, ellenrendelet, pótrendelet labirintusában sokszor önmagát csípi nyakon és üti főbe. Hallottunk róla, hogy egyes intézetben magándetektív a szegény igazgató. A WC előcsarnokában, picit nyílt ajtó mögött lapulva hallgatja a folyosón vigyázatlanul beszélgető, vitatkozó tanárokat, diákokat s ha valaki csak egy unguntgesinnt szót mer kiejteni: kész a sötét pont... Az igazgató kipuhatolja minden tanárja magánéletét: hozzávaló feleséget vett-e el,van-e gyermeke, ha nincs, miért nincs ? Jaj neki, ha tudatosan billenti félre a népszaporodás statisztikáját. Az új iskola a fiatalokat általában úgy kifacsarja pályájuk elején, mint a citromot, minden belőlük telik ki: irodai segédszemélyzet, légvédelmi háztető ügyeletes, katonai tornaórák felvigyázója, a tanulók vasárnapi templomba kísérője, órahelyettesítő és színházi jegykezelő... A tanári szobák, amelyek eddig dolgozó termek és óraközi pihenők voltak, most örök kémfelügyelet alatt állanak, a régi osztrák-cseh policáj rendszer dicsőséges felújításával... Milyen ifjúságot nevel ez az iskola ? Egyéniségüket elvesztő vagy megtagadó, hízelgő, stréber, hajlott gerincű, pénzért mindenre kész húsz éveseket. Átszivárog felülről lelkükbe a mások elleni áskálódás ösztöne, tekintély tisztelet helyett a muszáj-görnyedés, az egyéniség szabad kibontakozása helyett a szolgai, kétlelkű alázat. Mindent bemagolnak, de igazán semmit sem tudnak. Elég. A példa fáj. Az új iskola ez."

17 281