A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Tóth Endre: Oláh Gábor utolsó évei

debreceni írót: Juhász Gézát és Gulyás Pált is. Az utóbbi ekkoriban írta az Oláh Gáborhoz című, a magános költőt igen találóan jellemző versét, mely majd a Protestáns Szemle 1939 februári számában jelenik meg először. Maga az aposztrofált így emlékezik meg erről naplójában: „Megint írtak hozzám egy verset. Csakhogy ezt már költő írta: a debreceni Gulyás Pál, a 47 kilós lírikus. Volt tanáromnak, Gulyás Istvánnak a fia. Egy üldöző feljelentés következményeitől megmentettem: ezért hálából emelt föl a versébe. Ideírom, hogy ország-világ lássa nagy hiúságomat, vagyis nagy ürességemet". Utána szóról szóra bemásolja a hozzá szóló költeményt.

9 Bár sohasem szeretett s nem is tudott szervezni, maga köré tábort gyűjteni, híveket toborozni: itteni működése s puszta jelenléte bizonyos irodalmi nimbuszt kölcsönzött Debrecennek. Annyit legalább, hogy a helybeli polgárok, ha el nem is olvasták műveit, eldicsekedhettek vele, hogy élt itt köztük egy olyan különc költő, aki valaha Adynak és Móricznak volt a barátja. Debrecennek ekkoriban kezd tekintélye és vonzása lenni az irodalmi köztudatban. A fiatal írók Ady Társaságbeli szervezkedése országos visszhangot vált ki. Itt és ekkor születik meg Németh László és Gulyás Pál eszményi fegyverbarátságából a Válasz című folyóirat, mely később a népi írók mozgalmának orgánumává fejlődött.

10 Juhász Géza és Kardos László pedig Üj írók címen — egy altruista nyomdászmester, Nagy Károly segítségével — könyvsorozatot indított, melyben az új magyar irodalom legkitűnőbb fiataljait mutatták be. (Kassák Lajos, Illyés Gyula, Szabó Pál, Dallos Sándor, Gelléri Andor Endre, Németh László, Szabó Lőrinc, Sárközi György, Gulyás Pál, Török Sophie.) Az Ady Társaság előadásai nemcsak a város radikális értelmiségét, hanem olykor az ügyészséget és a rendőrséget is mozgósítják. Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Bajcsy Zsilinszky Endre, Erdei Ferenc, Féja Géza, Veres Péter és mások voltak a vendég-előadók. Szabó Lőrinc ezen a címen tart előadást a rádióban: Debrecen, a költők városa. Kevéssel előbb, 1937. április 15-én pedig éppen Oláh Gábor vezeti be az akkori debreceni fiatal írók bemutatkozó estjét a Kollégium Oratóriumában. Ezt a szellemi pezsgést az idős költő is jólesően veszi észre s egy kicsit a maga sikerének is tulajdonítja. „... Debrecen újra bent van az irodalomban. Színt ad, számít. Az öreg Oláh megindította a szárnyas kereket, mehet tovább. Jönnek az újak, jönnek a fiatalok. Doppingoló pátoszom ingerli őket, hogy újat alkossanak. Köztük legkülönb Gulyás Pál... О juttatta eszébe közönségünknek, több cikkében már, hogy ki vagyok. Ezt is megértem."

11 Oláh itt valószínűleg Gulyás Pálnak a Protestáns Szemlében megjelent nagyobb, s más kisebb terjedelmű, vele foglalkozó tanulmányára céloz. Bizonyára a szellemi felpezsdülés hatására, újra foglalkozni kezd legdédelgetettebb tervével: saját műveinek sorozatos kiadásával. Egy ízben Juhász Nagy Sándornál (a Károlyi-kormány volt igazságügyminiszterénél) a Juhász Géza jelenlétében felvetődött, hogy milyen sok írása hever kiadatlanul. Ekkor kibökkentette régóta lappangó óhaját: szeretne kéziratos művei közül a Városi Nyomdával évente 5—5 kötetet kiadatni, azzal a feltétellel, hogy a tiszta jövedelmen 50—50 %-os arányban osztoznának. Olyan ábrándokba ringatja magát, hogy a nyomda megvenné tőle minden munkája kiadási jogát.(Juhász Nagy Sándor abban az időben a tiszántúli református egyház főjegyzője volt, a Városi Nyomda társtulajdonosa pedig éppen az egyházkerület. Nem véletlenül hozta tehát szóba művei kiadását ebben a körben a költő.) A kiadásból persze nem lett semmi s később sincs nyoma ilyen irányú tárgyalásoknak. De az irodalomtörténeti érde279