A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

2. Történeti események hagyományai. Helyhez kapcsolódó mondák (A-típusúak) A Csonkatorony mondái (Nagyszalonta): Szendrey Zs. 14 mondát közöl róla,

60 amelynek nagyobbik fele török vonatkozású hagyományt őriz.

61 Egyik történet elmondja, hogy: „A Csonkatornyot a köleséri hajdúk ípítettík, amikor a gyulai törökök miatt Szalontára kőtödzködtek, hogy legyík hunnan lesni a törököt. Mikor egyszer a kis futás

62 után megin megneszeltík, hogy a török Szalontára kíszül, az egísz níp szítszaladt, ki a nádasokba, ki a patai erdőbe. Oda hordták a vagy ónjukat is. A török meg, mikor se embert, se zsákmányt nem talált, mírgibe felgyújtotta a várost. A Csonkatorony is leígett, oszt még most is megvan benne egy gerenda, amék akkor üszkösödött meg."

63 A többi monda szintén A-típusú, kivéve a D. és H. jelzésűeket,

64 amelyek ingadozást mutatnak az A és В típus között. A Gyilkos-rét elnevezése. „Ezen a ríten eccer a törökök nagyon kikaptak a magyaroktul úgy, hogy vir patakok keletkeztek a ríten. így veszett rajta a gyilkos név. (Az 1636. csata.)"

65 A hajdúbagosi vár. Első változat szerint: „Vót itt egy vár. A várat a hajdúk vídtík. Olyan bátrak vótak azok, mint télen a farkasok. Jöttek a törökök sarcolni: rabolták, pusztították a vidéket. Mán mentek haza a sok rablott holmival. Meglátták a hajdúk, utána vetették magukat, rájuk rohantak. Körbekapták a törököket, és elszedtík tűlük a sok zsákmányt, kiszabadították a foglyokat. Csak a vezérük tudott elmenekülni. Kérdezte tűle a basa: — Hun a zsákmány ? — Aj! Minden jó lett vóna — mondta a vezér —, csak az a kutya Bagus ne lett vóna! Azír' mongyák, hogy Kutyabagos."

66 Második változat szerint: „A bagosi várrúl hallottam, hogy meséltík. Vót egy török basa. Az szedte az adót Bagos környíkirűl. A debreceni basa vót az úr errefelé. De visszamentek a katonák, hogy a bagosiak nem fizetnek. A basa újra elküldte a katonáit, de csak nem fizettek. Viszszamentek megint, oszt jelentettík a basának: — Alázatosan jelenesük, nem fizetnek a bagosiak! A basa így kiáltott fel: — Ej ! Ezek a kutya bagosiak, de sok baj van velük! így mondták, hogy lett ez a csúfolás: Kutyabagos."

67 Az őrhalom és Panaszi tó című mondákat Nagyszalontán jegyezték fel.

68 Az előbbi azt mondja el, hogy honnan lestek a törökök esetleges közeledését. Az utóbbi a hajdúk egyik balul sikerült rajtaütéséhez kapcsolódik, s így hangzik: „ A rígi jó időkbe a szalontai hajdúk mindig azon törtík a fejüket, hogy mentül több törököt kűdjenek a másvüágra. Azír ha neszit vettík, hogy Váradrúl vagy Gyulárúl törökök jönnek Szalonta felé, lúra kaptak, oszt az út mentin a mocsarak között elrejtődzködtek. De csak addig vártak, ameddig a török közzibük írt, mer akkor rájuk rohantak, oszt vágták űket mint a rípát. Egyszer egy tóba akarták űket beszorítani, de a törökök többen vótak, oszt bizogy rajta vesztettek, mer alig került haza ennyihány, a többi a tóba szorult. Hát azúta híjják azt a tót meg a dűlőt is Panaszinak, mer igencsak vót mirűl panaszkonni."

69 Pogány-lapos. Hajdúnánás egyik határrészén fekvő laposnak a neve. A hajdúk sikeres vállalkozásának emlékét örökíti meg. „II. Rákóczi György idejében történt, hogy nagyon sok hajdú harcolt a fejedelem zászlói alatt és igen sok kárt okoztak a töröknek. Egyik csatában az egri basa öccsét is megölték. Bátyja nem is hagyta bosszú nélkül. Ali bég megtámadta a várost. A várost csakhamar elfoglalták s hozzá kezdtek a törökök a prédáláshoz. Elvittek mindent, amit csak lehetett, még a jószágot is elhajtották. El voltak foglalva a rengeteg állat fékentartásával, úgy, hogy mikor a hazatérő hajdú sereggel találkoztak, harcolni 250