A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

Ferenczi Imre A török küzdelmek emléke Hajdú-Bihar mondahagyományában Egyik korábbi dolgozatunkban felvázoltuk célkitűzésünket, amely elsősorban a hajdú küzdelmek folklorisztikai emlékeinek összegyűjtésére, illetőleg jellemzésére irányul.

1 A három önálló részre tagolt, de végsőfokon összefüggő munka első fejezetét „Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban" címmel adtuk közre; ebben a hajdúk Habsburg-ellenes küzdelmének emlékeit vizsgáltuk a szóbeli tradícióban. Utaltunk a hajdúmondák egyik lényeges jellemvonására, arra, hogy erősen realisztikus színezetűek, ami nem csupán a személyhez és a helyhez-kapcsolásban nyilvánul meg,

2 hanem főképpen az összefüggésben felvázolt történeti hagyománykör hangulati tónusában jut kifejezésre. Ezúttal értékelő tájékoztatást adunk, s ugyanakkor körültekintő anyagfeltárásra törekszünk: főképpen a hajdúk török elleni küzdelmének emlékeit vesszük számba a prózai jellegű népköltészeti hagyományban. Mindemellett szó esik a török harcokkal összefüggésbe hozott népszokásokról, hiedelmekről, amelyek szintén eszközei voltak a tradíció stabilizálódásának. A magyar történeti néphagyományban a törökről szóló tradíciók kimagasló helyet foglalnak el,

4 s talán szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy a hajdú-etnikum idevonatkozó emlékei szerves részét alkotják a hatalmas hagyománytömbnek.

5 Az eddigi vizsgálatok megmutatták, hogy a történeti néphagyományok históriai-, geográfiai-, szociográfiai- és folklorisztikus összefüggései leginkább táji egységben szemlélve fedhetők fel,

6 ezért is tekintetünket egy szűkebb területre, a mai Szabolcs—Bihar megyére és környékére vetjük. Elöljáróban megemlítjük, hogy a török-elleni küzdelmekkel általában kapcsolatot mutató hajdú emlékek megmutatják a hajdúéletforma egykori (XVI— XVIII. sz.) katonai jellegét, mindenekelőtt pedig segítenek megérteni a nyelvi, táncos-, lírai- és epikus-hagyományban visszatükröződő militarista vonásokat.

7 Ebből a szempontból különös figyelmet érdemelnek a dél-magyarországi és balkáni területen élő hagyományokból táplálkozó mondák, balladák, hajdú énekek, történelmi feljegyzések és krónikás feldolgozások. Ezekben lépten-nyomon gerilla-harcokról, rajtaütésszerű támadásokról,

8 sarcolásokról, rablásokról,

9 párbajokról,

10 de mindenekelőtt törökelleni csatározásokról

11 esik szó. A korábbi Hajdú- és Bihar-megye területén hazát kapott hajdúk településformájukban, építkezésükben és közigazgatási szervezetükben sajátos védelmi rendszert alakítottak ki: sáncok, földvárak és palánkok,

12 templomvárak,

13 őrhelyek, őrtornyok és őrfák,

14 ellenségre ügyelő katonai szolgálatok

15 segítették a lakosság védelmét a török s más nációk ellenében. A védelem az egész lakosság ügye volt, életük munkában és önvédelmi harcban telt el; az élet-halál küzdelemben trai6* 243