A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Merényi László: Antimilitarista mozgalmak Debrecenben az 1912-14. évi balkáni háború alatt

ladt át a városon, mely tény érthető riadalmat váltott ki. Még nagyobb ijedtséget keltett a debreceni helyőrség mozgósítására vonatkozó titkos parancs, mely a helyi sajtó révén nyilvánosságra került,

5 s melynek cáfolatával a katonai parancsnokság nem is próbálkozott. A napilapokban pedig — kifejezve a közvélemény hangulatát — egyre-másra jelentek meg a Monarchia háborús előkészületeit elítélő hírek. „Nekünk nem kell semmi a Balkánon, miért hajtanak tehát mindég magyar fiúkat a vágóhídra ? — tette fel a kérdést az egyik kommentár. — Ebből már elég!... "

6 Október 6-án szociáldemokrata megmozdulásokra került sor országszerte a háború ellen. Debrecenben is gyűlést tartottak aznap a szocialisták a Margit-fürdői Munkásotthonban. Lef kovics Vilmos párttitkár mondott hatásos beszédet, a Monarchia agressziós előkészületeit leleplezve.

7 Hangsúlyozta, hogy hazánk népére milyen súlyos következményekkel járna egy ilyen fegyveres kaland. Már javában tartott a gyűlés, amikor híre érkezett annak, hogy Tisza István Debrecenben tartózkodik. (A gyűlölt „fekete gróf" aznap magánjellegű látogatást tett a városban.

8 A hír hallatára a munkásgyűlés résztvevői — miután határozatot hoztak a háború elítéléséről — tüntető menetben vonultak Tisza debreceni ismerősének lakásához. A békét éltető és a kormányzatot támadó jelszavaktól volt hangos a város, miközben a tömeg a Péterfián végigment. Amint azonban Tisza debreceni ismerősének lakása elé értek, kiderült, hogy a „geszti bolond" már megneszelte az ellene irányuló tüntetést és elutazott a városból; így semmiféle összetűzésre nem került sor.

9 Az október 6-i munkásmegmozdulás megadta a jelet az antimilitarista agitáció fokozására. A függetlenségi ellenzék sajtója állandó támadásokat intézett a monarchia balkáni intervenciós elgondolásai ellen. „Ennek az esztelen, véres tervnek nem szabad megvalósulnia — írta az egyik cikk. — Légies osztrák ábrándokért nem szabad száz és százezer magyar vérét elpazarolni."

10 Felháborodott tiltakozások voltak városszerte az ellen, hogy a debreceni 39. és 61. gyalogezredeket a déli határra vigyék.

11 A közhangulat olyan ellenséges volt, hogy októberben a katonai parancsnokság nem merte a debreceni ezredeket máshová irányítani

12

; így helyben maradhattak. Debrecen szociáldemokrata és függetlenségi ellenzéki erői október közepén elhatározták, hogy még ebben a hónapban nagyszabású tömeggyűlés keretében fogják az egész ország színe előtt kifejezésre juttatni békeszeretetüket. Nagyarányú előkészületek folytak ennek érdekében. Október 23-án megjelentek az ellenzék falragaszai melyek bejelentették: négy nap múlva lesz a gyűlés, melyen tiltakozni fognak a kormány bel- és külpolitikája ellen. „Már háborús poUtikát mer folytatni a ránk szabadított katonai uralom, — hirdette a plakát, — fiaink talán napok múlva a Balkán szakadékai közt ontják vérüket ismeretlen célokért."

13 Október 26-án a helyi szociáldemokrata párt hívta fel tagjait a gyűlésen való részvétebre, a béke és az ország haladása érdekében.

14 A református kollégium diáksága is elhatározta, hogy bekapcsolódik e nagy megmozdulásba.

15 A függetlenségi ellenzék szervezetei tizenkét vármegyéből küldöttségekkel képviseltették magukat a debreceni nagygyűlésen, „egész Észak-Kelet-Magyarország tiltakozó demonstrációján."

16 Október 27-én a szocialista munkásság és a diákság felvonulásával kezdődött a nagy nap. Az állomáson mintegy 5—6 ezer főnyi tömeg jelent meg, hogy üdvözölje a szociáldemokraták és a függetlenségiek országos vezetőit.

17 Később a tömeg tízezerre növekedett. A városház udvarán megrendezett gyűlésen a szónokok legtöbbet a háború kérdésével foglalkoztak. „A külügyminiszter azt szeret236