A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig
tották kezükben a főbíró irányítása alatt a gazdasági ügyintézést, mint a belső tanács képviselői. A tényleges feladatokat azonban, az operatív munkák zömét, nem ők végezték, hanem az úgynevezett subalternus tisztviselők. E tanulmány nem kíván részletesen kitérni a tisztviselők helyzetének ismertetésére, csupán azoknak bemutatásával foglalkozik, akik a királyi kisebb haszonvételek kezelésével és ellenőrzésével kötötték le idejüket. Alapvetően a nagytanácsból kikerülő subalternusok látták el a város minden gazdasági ágazatának feladatkörét, ugyanakkor ők töltötték be a pénzügyigazgatással összefüggő számviteli és számellenőri munkaköröket is. A senatusnak nevezett belső tanács irányítása alatt álló különböző kishaszonvételekkel foglalkozó tisztviselők közül a XVI. sz.-ban tűnnek fel a malomjövedelmek kezelői, a vámgabona számtartói, a piaci mértékek számadói, akiket egységesen „hospitales magistri seu nosocomii" elnevezés alatt találhatunk meg azon a címen, hogy a hozzájuk tartozó elszámolásokból eredő jövedelmek az 1529-ben életrekeltett ispotály bevételét alkotják. A munkakörrel megbízott személyeket a senatus kijelölése alapján a communitas választotta. 1695 óta a kandidáció joga a néptribunt is megillette. Munkakörük széles hálózata a XVII. sz folyamán alakult ki. Ebben a században már az alábbi subalternusokkal találkozunk: borbírák (iudices vini), egyházfiak (aedilis seu diaconi), építőbírák (inspectores aedificiorum, más néven insp. fornicum), serbirák (insp. cerevisiae), égettborbírák (insp. vini adusti), vásárfelügyelők (insp. nundinarum, más néven agoronimi), vámfelügyelők (insp. telonii vásár- vagy piacbírák (insp. illetve iudices fori), pusztabírák (insp. praediorum seu campi, néha: officiates desertarum possessionum), székbírák (insp. macellorum), erdőfelügyelők (insp. silvarum, 1684-től kezdve), továbbá fentieken kívül több, időlegesen megválasztott tisztviselő. 33 A különböző gazdasági ágazatokkal foglalkozó alsóbb tisztviselők sorában a királyi kisebb haszonvételek kezelőszemélyzete elsőbbséget élvezett, éppen azért, mert a városi jövedelmek leggazdagabb forrásaival foglalkozott. Homályos a kishaszonvételek kezelőszemélyzetének megválasztására irányuló kutatás. Kétségtelen azonban, hogy a kishaszonvételek kihasználása, a városi jövedelmeknek közvetlenül városi kezelés alatt álló irányítása már korai törekvés volt. A XV. sz.-i városfejlődés ugyanis megteremtette azokat a gazdasági eredményeket, amelyek Debrecent a Tiszatáj legkiemelkedőbb városává tették. Négy országos és legalább minden héten egy hetivására volt; vámmentességet élvezett, rendelkezett a végrendelkezési joggal, elnyerte az árúmegállító jogot; a hortobágyi halászat és híd vámszedés joga őt illette, erdőhasználati monopóliumot élvezett a Nagyerdő területén stb. Mindezek a gazdasági vívmányok szükségessé tették a jövedelmekkel foglalkozó apparátus kialakítását, mert nyilvánvaló, hogy a főbíró elsődlegesen várospolitikai és igazságszolgáltatási feladatokkal volt megterhelve, míg a kisszámú esküdtpolgár 1552 előtt legföljebb arra volt elegendő, hogy a főbíró és a tanács utasításait közvetítse. A város fölött álló földesúri joghatóság nevében eljáró officiális pedig egészen természetes, hogy nem foglalkozott kisebb jelentőségű ügyekkel s a városi jövedelmek kezelése, vagy elszámoltatása egyáltalán nem tartozott hatáskörébe. Ilyen módon a Debrecenre háruló közigazgatási, rendészeti, gazdaságpohtikai, igazságszolgáltatási, beruházási, városfejlesztési feladatok ellátásához nem utolsósorban biztosítani kellett már a XV. sz.-ban azokat a jövedelmeket, melyek többek között a kishaszonvételekből származtak. Ezek után természetesnek tűnik, hogy a város ilyen irányú kifejlődésével párhuzamosan alakultak ki azok 224