A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

ba 1907-ben. A városi múzeumnak az új Déri múzeumba történt átköltözése alkalmával 1929-ben a síremléket is átszállították. Jelenleg a Déri téren a múzeumtól délkeletre van a parkban elhelyezve. Méliusz Péter halálakor 1572-ben a város jegyzőkönyvének 328-ik lapján így jegyezték fel a temetését: „16. Decembris. Honorabilis ac summa eruditione praeditus vir D Petrus Melius, pastor ecclae Debrecinensis, ас Superintendens aliarum ecclesiarum Hungaricalium partium Regni inferiorum vigilantissimus, decima sexta die mensis Decembris nocte praecedenti hóra undecima animem in manus Domini Commendans, vitám finyt. Qui die seguenti non sine lacrymis multorum, Comitanta ingenti caterva, in horto sepulturae ad orientem, in vertice collis majoris tumulo est conditus. Quo ingens saxum involutum est." Sárváry Jakab a „Hortobágy" című hetilap 1864. március 13-i számában a sírkő azonosságának bizonyítására magyar szöveggel így közli a bejegyzést. „December 16-án. A tiszteletes és széles tudományú férfiú, Méliusz Péter uram, a debreceni egyház lelkésze és az ország alsó részeiben levő magyar egyházak buzgó szuperintendense, december hónap 16. napján éji 11 órakor lelkét az Űr kezeibe ajánlván életét végezte. Következő naponsokaknak könnyhullatása közben, délesti két órakor, roppant nép kíséretében, a napkelet felőli temetőkertben, a nagyobbik halom tetejébe temettetett, hová egy roppant terméskő boríttatott." A közel száz évvel ezelőtt a szájról-szájra szálló hagyomány szerint Méliusz Péterének tartott sírkövet így közölt bejegyzés szerint azonosnak találta. Azt, hogy a sírkő nincs felírással ellátva, Méliusz Péter puritánságával magyarázta Zoltai Lajos, mivel életében is mindig az egyszerűségre törekedett. Ha az 1572. évi bejegyzés alapján figyelembe vesszük, hogy a haláleset után egy nappal a temetés idején már a sírra helyezték a követ, kétséget kizáróan biztosra vehetjük, hogy azt egy huzamosabb időt igénylő munkával nem dolgozták meg s így talán eredetileg sem látták el felirattal. Bár a felírást a későbbiekben pótolhatták volna, az is meg lehet, hogy a név bevésését csak felületi, kis méretű mélyítéssel végezték, ami az idő viszontagságának kitett kőnél évszázadokon keresztül a felső réteg kifagyásával és elmálásával eltűnt. A kőben szegény Debrecenben még az is szokatlannak tűnik, hogy a váratlan temetésre rendelkezésre állott a hatalmas, — ha nagyolva is de mégis síremléknek kidolgozott kő, ami egyben bizonyíték is amellett, hogy ez időben a reánk maradt sírkő egy használatos síremlék forma lehetett. E feltevést igazolják a későbbi évekből származó sírkövek forma alakulásai is. A Méliusz Péter síremlékének tartott sírkő anyaga hazai vörösmárvány melynek felülete erősen kifagyott. Ezt a kőfajtát a későbbiekben is előszeretettel használták síremlékek készítésére. A sírkő koporsó alakú ötszög keresztmetszetű fekvő hasáb. A keresztmetszet mérete a hasáb teljes hosszában egyenlő. A két homlok oldal a fekvő alapsíkra merőlegesen van lemetszve. A kő kialakítását vizsgálva, az élek nem egyenesek, a síkok ferdék s figyelembe véve a kő kifagyását csak nagyolt megdolgozásúnak látszik. Hossza 2,33 méter, szélessége 0,68 méter, magassága 0,30 méter a széleknél, a gerincnél 0,42 méter. Alakjáranézve elüt a kora középkorban hazánkban használatos domborműves fekvő síremlékektől, melyeket a kriptákban történt temetkezéseknél használtak, bár még megtartja a sírt lefedő lapos formáját de kialakítása már a koporsóhoz hasonlít. A síremléket minden alapozás nélkül közvetlen a sírra helyezték el s így az a frissen hantolt sír ülepedésével megsüllyedt a körülötte levő talaj mozgatásával valamint a nyírségi homokot hozó szél segítségével pedig majdnem teljesen eltemetődött s a fű benőtte. A feltárásánál Zoltai Lajos leírása szerint, úgy kellett a földből kiásni. 11 Évkönyv 161