A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

már 1862-ben egyházi bizottságot hozott létre a temető rendezésére, mely egy állandó temetőbizottságot alakított az általa alkotott rendszabályok szigorú betartására.

29 A temetők állapotát legjobban az a két hírlapi közlemény tükrözi vissza, mely Debrecenben megjelent „Hortobágy" című hetilapban látott napvilágot 1864 március 13 és 27-én a temetőkertek rendezésérőlakkor folyó javaslat körül felmerült vitáról.

30 Ez év tavaszán ugyanis a Gőzmalom társulat 3000, a Takarékpénztár pedig 500 frt-ot ajánlott fel a temetők rendezésére. E felajánlás alapján úgy az egyház mint a város részéről közös bizottságot küldtek ki a temetők rendezési tervének elkészítésére. Még mielőtt az előzetes tervet ismertethette volna a kiküldött bizottság a közgyűlésben, Sárváry Jakab főiskolai tanár egy, a tervezett rendezés ellen irányuló újságcikket tett közé mely a javaslat elfogadtatását természetesen lehetetlenné tette. A rendezési tervre nézve rosszul végződött közgyűlés után Komlóssy Imre, a kiküldött bizottság egyik tagja, komoly bírálatot írt e cikkre, hibáztatva íróját, de ez a temetők állapotának megváltoztatásán már nem segített. Sárváry Jakab Cikkében megállapította, — a régi Dobozi temetőben tett sétája alapján, hogy ott a város elöljáróinak síremlékeit igen szép számmal lehet fellelni, melyeket megháborgatni bűnnek tartott. Leírása szerint, közvetlen a város akkori határán levő Dobozi temetőben — a jelenlegi Cegléd utca végénél —, két nagy homokdomb volt, melynek tetején feküdt Méliusz Péter püspök, Komáromi Csipkés György biblia fordító pap, Bárányi Mihály főbíró, valamint menye, Dobozi Erzsébet sírköve. A másik dombtetőn öt régi sírkövet talált egymás mellett a Dobozi család temetkezési helyén, körülötte több neves elöljáró síremlékével. E síremléknek a helyén maradása mellett szállt síkra a dombok meghagyása és fásítása érdekében, s a terület állandó parkká alakítását javasolta. Kifogásolta a temető határának tervezett megváltoztatására készítendő javaslatot, mert szükségtelennek tartotta a már akkor is nagyon szétterjedt város további növelését és javasolta, hogy inkább felfelé fejlődjön a város emeletes házak építésével, semmint vízszintes irányban. Komlóssy Imre a válasznak szánt cikkében kifejti, hogy „talán a legnyomorultabb kis faluban is rendesebben temetkeznek mint Debrecenben; legalább nem rendetlenebbül." A kerítés nékül álló temetőkben a gondozott sírok nem tarthatók fenn kellő biztonsággal a felelőtlen elemek pusztításától. A rendszer nélküli temetkezés — bármennyire növelnék is a temetők védelmét —, rendezett temető jellegét nem nyújtaná. E hírlapi vita megjelenése után a fent említett bizottság négy pontban összefoglalt javaslatot tett a temetők rendezésére. I. A temetők, így elsősorban a Dobozi temető határát közel négyszög alakra kell venni és az így szabályozott területet téglafallal javasolta körülkeríteni, míg a vasút felőli részen kettős akácfasor ültetését tanácsolta. II. A temető belső területét szabályos táblákra kívánták felosztani, utak beiktatásával s ezeken belül pontosan meghatározott sorokat jelöltek ki az egyes sírok részére, melynek mérete 8 láb hosszú és 5 láb széles volt, két sír között 2 láb közzel elhelyezve. A temetést 30—40 esetleg 50 éves temetési forgóval tervezték. Terveztek családi sírhelyeket is valamint sírboltokat. Valamennyit előre meghatározott sorrendben elhelyezve. Azoknak a családi sírhelyeknek, melyek már e rendezés előtt kialakultak, módot nyújtottak a további fenntartásukra, külön ligetes elrendezés beiktatásával. Azt, hogy a most tervezett rendezést keresztül vihessék és fenntarthassák az anyagi fedezetét is biztosítani kívánták s ezért a különböző sírhelyeknek előre meghatározott méltányos megváltási díját állapították meg. Javaslatot tettek a sírok kötelező gondozására. 158