A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek
A' kérelemhez képpest a Választott Hites Közönség a' Homok kertől dél nyugotra az úgy nevezett Varga Uttzai Choleras Temető mellett, mivel ezen helyre mint állítódik már egy Izraelita temetődött is, egy 200 négy szeg öl térséget vélne kiszakítandónak. Helybe hagyódik és a' 200 négyszeg öl Sidó Temetőnek kiméretésére kimutatására, és ki tzövekeltetésére Senator Simonffy Dániel és Népszószólló Vetsey József Urak, teendő Tudósítás mellett azon utasítással ki küldetnek, mi szerint az itt lakos és oda temetkezni kívánó Izraelitáknak szorossan hagyják meg, hogy halottjaikat legalább egy ölnyi méjségre temessék, és a' Felsőbb helyről rendelt azon szabályt is, hogy a' ragadós betegségen kívül megholtak 48 óra előtt el ne temettessenek mindenkor pontosan meg tartsák." A kimérést a jelentéshez csatolt vázlatrajz szerint Somogyi Károly földmérő végezte 10 X 20 öl nagyságban. E területet idők folyamán többször megnagyobbították. A Helytartó Tanács engedelme alapján pedig deszkakerítés helyett téglafallal vették körül a temetőt. Amióta a köztemető megnyílt ez az egyedüli felekezeti temető Debrecenben, mely megszakítás nélkül használatban van. A szabadságharc 1849. augusztus 2-án Debrecenben lezajlott szomorú végű utolsó csatájában elesett hős honvédek eltemetésére nyitottak ismét új temetőt a Gsige és Köntöskert végében az elesettek közelében, mely 16 számmal van feltüntetve a térképen. E temetkezési hely mint Honvédtemető a csata magyar és orosz halottjait közösen fogadta magába. Hosszú időn keresztül mint zárt temetőkertet tartotta fenn a város, de az 1914-es világháború alatt ismét megnyitották, mint hősi temetőt és a hősi halált halt katonákat díszes halottas menettel kísérték ide az akkor még életben volt 1848-as öreg honvédek vezetésével. Előbb három 1848as ruhába öltözött honvéd, majd kettő és annak elhalálozása után csak egy honvéd jelent meg a végtisztesség tételeken, melyek hetenként többször is megismétlődtek, míg 1917 évre az utolsó honvéd is végleg elmaradt. Azóta is használatban van e temető. A második világháború alatt új területtel bővítették ki, de ez újabb részre nem temetkeztek. Az 1849. augusztus 2-i csatának Debrecen határában a Hosszúpályi útfélen az erdőszélen is van egy kis temetője, hol egy üldözött honvédhuszártisztnek, Szarka kapitánynak temetkezési helyét ápolja kegyelettel a város közönsége. A térképen 17 számmal jelzett területet az első világháború idején 1916-ban alakították ki a régi városi téglagyár mellett, mint oroszfogoly temetőt. Ide temették el a ragályos betegségben elhalt, túlnyomórészt orosz hadifogoly és magyar katonákat. E temetőt az első világháború megszűntével bezárták. Az első vüágháború többi halottjait az akkori használatban levő felekezeti temetőkben temették el, helyenként elkülönített táblákban. Legnagyobb részben a Hatvan utcai temetőben. A most megjelölt temetőkön kívül a város lakosságát időnként megtizedelő súlyos járványokban elhaltak részére külön temetőket jelöltek ki és használtak felsőbb rendeletre. Így a Zoltai Lajos leírása szerint „a XVIII. század legpusztítóbb dögvészétől hulló debreceni ember beletemetkezett a Csige tavánál emelkedő homok dombokba. 26 " E helyet az 1812-ben Kováts György által készített térkép is úgy tünteti fel mint pestises temető (18 számmal jelölve). — Valamenynyi járványtemetőt ma már pontosan meghatározni nem tudunk, mert a járvány elmúltával azokat bezárták és újabb használattól eltiltották. Az 1739. évi pestis temetői a Mester, Péterfia, Csapó és Várad (Deák Ferenc) utcák kapuin kívül jelöltettek ki, — az egykorú feljegyzések szerint. A fent emlí156
