A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

Az első ismert temetkezési helyet csak a XIII. század végéről lehet kétséget kizáróan meghatározni, amikor már kialakult a város összefüggő települési egysége. Ez időben épült fel ugyanis a Szent András templom

4 mely a mai Nagytemplom helyén állott és e teplom körül alakult ki az első általunk ismert temető. (1. ábra, a térképen 1. számmal jelölve). E korban bevett szokássá vált a keresztyénység felvételével az egyházi és világi vezetőknek a templom oltára alatt vagy esetleg alatta kiépített kriptában való temetése, míg a lakosság többi része, a templom körüli térségen temetkezett. E területet később ajtókkal elzárt fallal vették körül. Régen a temetőkertnek coemeterium, vagy magyarosan cinterem volt a neve. A templom körül így bekerített terület aránylag elég szűk volt,

5 ezért időnként mikor a temetkezésekkel megtelt az egészet felásták, a csontokat egy helyre összegyűjtötték és újra kezdték a temetkezést az így szabaddá vált területen. Ezt igazolta a templom mögött létesített emlékkert ásási munkáinál előkerült igen sok emberi csont. A Szent András templom, mely, az egykori feljegyzések szerint a leégett korábbi helyére épült 1297-ben gótikus stílusban, 1802-ben ismét leégett. Ekkor lebontották a templomot körülvevő kőfallal együtt, hogy helyére felépüljön a mai Nagytemplom. A kerítésfal alapja fellelhető ma is a föld mélyében és 1955-ben a vízvezetéki főnyomócső lerakása alkalmával több szakaszán napvilágra került. De későbbi időben, valószínűleg a reformáció felvétele után nem sokkal, — a templomkertet már nem használták temetkezési helyül, hanem, — szakítva a katolikus egyház bevett szokásaival—, a lakott területen kívül kijelölt temetőkbe temetkeztek a református vallásra tért debreceniek. A város 1235-ből származó első írott emléke után nem sok idővel a váradi püspökségnek adót fizet Debrecen második egyházközsége a Szent László egyháza, mely az észak-keleti első megülések helyén feküdt.

6 A templom pontos helyét nem ismerjük, így a körülötte kialakult temetőt sem tudjuk pontosan meghatározni. Valószínűleg a Szappanos utca könyök szerű betűrendesében, vagy Maróthy György utcában volt, melyet az itt kialakult telkek egy központ felé mutató iránya látszik bizonyítani. A térképen 2. számmal jelzett terület így csak feltételezett temetkezési hely. Ezen egyházról utoljára 1503-ban történt említés, amikor Corvin János herceg a körülötte levő pusztatelkek benépesítését földesúri gondjának tekintette. Ez időben Szent László falva mint külön település már megszűnt és egybeolvadt Debrecen város többi lakott részével. A XIV. század elején szerzetesrendek telepedtek meg Debrecenben és megépítették kolostoraikat. Az elsők között volt a Domonkos-rend, melynek kolostora valószínűleg a református kollégium helyén állhatott,

7 de arról, hogy valóban itt volt-e, mennyi ideig működött és temetőt tartott-e fent, semmi írott vagy tárgyi bizonyítékot fellelni nem tudtam. A Ferenc rendi barátok — ordo fratrum minorum — rendje első ízben 1312ben telepedett meg Debrecenben, amikor Debreceni Péter fia Jakab földesúr egy rommá lett templom köveit és tégláit adományozta a monostoruk felépítéséhez.

8 Ma már nem csak írásos, hanem tárgyi bizonyíték alapján is igazolni tudjuk, hogy a minoriták klastroma Csapó utca elején, a volt város istállója helyén állott a Szűz Máriáról nevezett egyházával együtt és körülötte hosszú időn keresztül fenntartott temető volt. E megállapítás helyessége mellett tanúskodik az a sok koraközépkori tégla, melyet az új tanítóképző iskola alapásása során az ott lebontott régi épületek alapfalaiban találtak, középkori és újabb keletű téglákkal vegyesen befalazva. Azt pedig, hogy huzamosabb ideig volt használatban a körülötte elterülő temető, bizonyítja a Csapó utca 5—15 szám alatti 1955-ben épült 152