A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Mesterházi Károly: Az S-végű hajkarika elterjedése a Kárpát-medencében
az S végű karikát. Staré Mestoban szintén ismerik a karika ilyen fajta díszítését, erre mutatnak az S végű díszítésű fülbevaló karikák. 193 Nem célunk a X. sz. második felétől is végigkísérni a cseh- és morvaországi fejlődést, de meg kell jegyeznünk azt, hogy e területeken az S végű hajkarika típusai a XIII. sz. első feléig az ismert fejlődési vonalat mutatják. A XIII. században már rendkívüli nagyságot, 6—10 cm-es átmérőt is elérik egyes példányok. Többnyire ezüst huzalból fonottak, ill. sodortak. A strelicei kincs 194 , melyben a leletet keltező legfiatalabb pénz 1230-ból való, és a Prachovské skály-i lelet 195 a fejlődés pregnáns kifejezői. Hasonló méretű fejlődést tapasztalhatunk Lengyelországban is. 196 Ha ezt a töredékes fejlődési vonalat áttekintjük és összehasonlítjuk a Kárpát-medenceivel, azonnal szembetűnővé válik annak valószínűtlensége, hogy az S végű karikát Kárpát-medencei eredetűnek tartsuk. Hogy pontosabban cseh vagy morva földön alakult-e ki ez az ékszer, még bizonytalan, a magunk részéről valószínűbbnek tartjuk a csehországi eredetet. A következőkben arra a kérdésre próbákmk feleletet adni, mi tette lehetővé az S végű hajkarika nagy területekre való elterjedését. 1. Az S végű hajkarika egyszerű és anyagától függően olcsó ékszer. E tényező lehetővé tette, hogy általános népi ékszerré váljon. 2. Az S végű hajkarika készítési módja. A XI. sz. végéig, a díszített példányok megjelenéséig nem igényelt nagy mesterségbeli tudást készítőitől. A különböző vastagságú bronz vagy ezüst, ritkábban arany huzal hosszától függően tetszőleges mennyiségű darabot tudtak előállítani. Egyszerű viszonyok között is szinte nagyüzemi mennyiségben készíthették. Ez maga is hozzájárult olcsóságához. Ha megfigyeljük a X. sz. vége és a XI. sz. temetőit, szembetűnő aránytalanságot tapasztalunk az S végű hajkarika és a többi összes ékszerféleség elterjedtségében az utóbbiak számának rovására. Ezt csak azzal tudjuk magyarázni hogy készítési módjából eredően könnyen beszerezhető volt. 3. A kereskedelem. Az S végű hajkarika elterjedése, elterjesztése a kereskedelem útján történt meg. Valószínűleg az egyik legkeresettebb árucikk volt a X— XI. században. A kereskedők gyakran maguk az ékszer készítői lehettek, akik magukkal vitték készletüket, s az út folyamán is készítették őket, vásárlóik igényeinek megfelelően. Hogy e kereskedők milyen nemzetiségűek voltak, erre a hajkarikák fémtani vizsgálata is segíthetne feleletet adni. 4. A hajviselet. Az S végű hajkarikák viselete a haj viseleti módjával van kapcsolatban. Ezzel magyarázhatjuk azt a jelenséget, hogy Szlovákiában jóval kevesebb lelőhelye van az ékszernek, mint az Alföldön. Míg Szlovákiában és a Dunántúlon gyakori jelenség az, hogy egy sírban 10—12, sőt néha több is előfordul a fej két oldalán, addig az Alföldön kevesebb példát ismerünk. A halánték mellett talált 5 — 6 hajkarika nem a hajba volt erősítve, hanem mint azt már több kutató is megfigyelte, bőr vagy vászonszalagra erősítették. E szalagok a halánték díszítését szolgálták, és valószínű, hogy a hajat homloktól körben összefogó másik szalagra voltak erősítve, vagy pedig csak ezen a hajleszorító, de egyben díszítő szalagon voltak. 197 Történeti ábrázolás az S végű haj karika viseletéről nem maradt fenn. Az először L. Niederle által közölt velislavovi biblia ábrázolását a régészeti megfigyelésekkel nem lehet összeegyeztetni. 198 Ezért a szlovákiai és a dunántúli hajkarika viseletet a diadémszerű rekonstrukciók szerint kell elképzelnünk. A haj viselete ebben az esetben az egyszerű, simán vállra fésült haj, melyre a hajkarikákkal díszített szalagot ráerősítették. Ezt a viseleti módot valószínűleg szlávokkal hozhatjuk kapcsolatba. 105
