A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

új bérház alapásása során napvilágra került mintegy 5 szekér mennyiségű emberi csont, mely között megszámlálhatatlan törött és száznál több ép koponya volt. E csontok szinte kizárólag az 1550-es évek előtt kerültek eltemetésre. Részben a korábban említett szűkös temetőkert miatt időnként elvégzett csontok összegyűjtése, részint az e területen a temető felhagyása után végzett falalapárokásás következtében a csontok oly kis helyen voltak összetömörítve, hogy helyenként a réteg magassága a két métert is megközelítette. Zoltai Lajos jegyzetei szerint „e kolostor szentelt földjében és sírboltjában sok előkelő polgár holtteste porlad el. Itt kívánta eltemetni magát Tar András főbírónk is 1527-ben kelt végrendeletében írottak szerint.

9 Azt pedig Szapolyai János király udvari káplánja, Szerémi György jegyezte fel, hogy Török Bálint özvegyét Pempf

linger Katalint is a reformáció buzgó pártfogóját a Debreceni Ferencrendiek sírboltjában temették el."

10 A térképen 3. számmal van e temető helye jelezve, de a terület nagyságát pontosan megállapítani ma már nem lehet. A nyugati részen létesült ősi település első temetkezési helyét szintén csak valószínűsíteni tudjuk. Itt az írásos emlékek kutatása során a XVI—

XVII. és XVIII. századi jegyzőkönyveket kell igazolásul elfogadni, ahol gyakran nyer említést „Szent Mihály utca" és a halottak védőszentje nevét viselő „Szent Mihály dombja"

11

. Ez bizonyság, hogy a városnak ezen a részén is volt temetkezési hely. A múlt század második felében a Csap utca környékén a gázvezetékek részére végzett árokásás során régi sírokat találtak. Fentiekből Zoltai Lajos a Szent Mihály utcát a mostani Mester, esetleg Csemete utca helyén gondolta feltalálni, míg a Szent Mihály dombját a Mester, Cserepes vagy Jókai utcák környékén, esetleg Jókai utca végén a Csap, Vendég és Pesti utcák helyén. Valószínűbbnek találta azonban Szent Mihály Dombját a Csige kertben a mostani Hősök temetője körül keresni, ahol a későbbi időben járványos temetőt létesítettek.

12 Bármelyik feltevés helytálló lehet, de egy bizonyos, hogy a Jókai utca végén a Csap utca környékén a koraközépkorban temető volt, amikor még ezen a részen vonult el a határt jelentő városárka. E terület 4 számmal van a térképen megjelölve. A város déli részén levő Boldogfalva — mely korábban önálló település volt,— temetkezési helye (a térképen 5. számmal jelölve) a Teleki és Wesselényi utcák helyén feküdt. E temető 1811-ig, megszűnésének idejéig Boldogfalvai vagy Varga utcai temető néven ismeretes.

13 Legnagyobb és legrégibb temetője Debrecennek a Kossuth utcai temető volt, az 1932-ben bezárt felekezeti temetők közül, mely a régi városárkán kívül feküdt. A középkorban mint Nagy temetőről emlékeznek meg róla. Majd később a nagy debreceni főbíróról, kit ide temettek, Dobozi temetőnek nevezték.

14 A XIX. század második felében mikor a Nyíregyháza felé menő vasút vonal megépítésével ketté vágták a temetőt, megkülönböztetésül a térképen 6 számmal jelzett területet Cegléd utcai, majd Kossuth utcai temetőnek, míg a 7 jelűt a vasútvonalon túl levő kisebb részt Rakovszky temetőnek nevezték el az ide eltemetett ugyancsak debreceni főbíró Rakovszky Dánielről.

15 Az úttal elválasztott 8 számmal jelzett északi kisebb részt Csapó utcai temető néven ismerték. A Dobozi temetőről az első hiteles feljegyzést Méliusz Péter püspök nevével együtt találjuk, akit 1572. december 17-én „a várostól keletre fekvő temető kertben a nagyobbik domb tetején tettek sírba s föléje nagy követ gördítettek."

16 A Kossuth utcai temető város felőli részén elterülő e szorosan vett Dobozi temetőt 1888-ban bezárták. Az 1920-as években pedig a dombokat elhordták és a helyén most bérházak állanak. Legnagyobb területe a Kossuth utcai temetőnek még ma is meg van eredeti állapotában, de a benne levő sírhantok és emlékművek 153