A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)
Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség
a szabadalomlevélben lefektetett szabályokat, a testület megalakulása előtti rendezetlen helyzetükre jussanak. 26 A mézeskalácsos mesterség 60—80 év óta országosan hanyatlásnak indult. 1873-ban 1957, 1884-ban 1268, 1890-ben 1645 mézeskalácsos (a segédeket is beszámítva) dolgozott Magyarországon. 27 Fábián Gyula 1913-ban megjelent cikkében a mézeskalácsosság helyzetéről a következőket írja: „Sajnos a bábsütő mesterség nagyon hanyatlott és életét most már csak tengődésnek nevezhetjük." 28 Ugyanezt állapította meg Csipkés Kálmán is1940-ben. 29 Sok mester mézeskalács készítésből már meg sem tud élni. Érdemes idevonatkozóan idézni Csatkai Endre lövői gyűjtéséből a következőket: „Megkérdem tőle, mondja meg őszintén, meg lehet-e tisztán bábsütésből élni? Megmondja magyarán: nem. Ma már bealkonyodott a bábnak. A lövői vásárlóközönségnek, cukorka, csokoládé kell, a mézeskalács nem érdekli." 30 . Kremmer Dezső, aki iparművészeti szempontból vizsgálta a mézeskalácsos formákat, a következőket írja: velük „egy darab régi patinás kultúrhistória világ pusztult el." 31 A szép faragású formák a padlásra kerültek s a díszesebb, művésziesebb, fa formával kiütött tészták készítése helyett áttértek a kevésbé ízléses piros, tükrös, szívek és más festett tészták készítésére. Felvetődik a kérdés mi az oka az évszázadokon át virágzó mesterség hanyatlásának. Erre az adatközlők is megadják a választ. A cukorkagyártás és a cukrászat megjelenése volt az a tényező amely megásta a sírját a mézeskalács készítésének. Ezt vallják általában a debreceni de a szomszédos városok mézeskalácsos mesterei is. 28 Ugyanerről panaszkodtak a bajai mézeskalácsosok is. 33 Csatkai Endre is megerősíti, hogy a cukrászipar hatása a mézeskalácsosság hanyatlására döntő jelentőségű volt. 34 Városunkban a cukrászatot a Svájcból 1817-ben betelepedett Caderas Wioland honosította meg. 35 Ma már a híres debreceni vásárokon is mézeskalács helyett mind többen cukorkát vagy más édességet vásárolnak gyermeküknek. A mézeskalácsosok figyelemmel kísérték vásárlóik igényét és sok helyen igyekeztek megtanulni az új szükségleteknek megfelelő mesterséget, a cukrászatot. Debrecenben erre ugyan nincsen eset, országunk más vidékeiről azonban nagyon sok példát sorolhatnánk fel. 36 A mesterség elsajátítása A XX. században a mesterséget tanulni kívánó fiatalokat tanulónak vagy inasnak hívják. Az elmúlt századokban ez a név többször változott. A XVIII. század elején, a céhlevél tanulsága szerint, két elnevezés volt használatos: inas* 7 és tanuló apród. 38 A XIX. századi különböző kormány és helytartótanácsi rendeletben már tanítvány, 3 * majd tanonc* 0 elnevezést alkalmazzák. 1872 előtt, a céhek idejében, a testület szigorúan megszabta az alkalmazható tanulók és segédek számát, minden eszközzel meg akarták akadályozni egy-egy mester meggazdagodását. A termelést a feudális keretek között igyekeztek tartani. A XVIII. század elején a debreceni mézeskalácsos céhlevél minden mesternek két inas tartására ad engedélyt. A második tanulót a már egy évet szolgált inas mellé lehetett felfogadni. 41 A mesterséget céhes helyen, leszerződtetett tanulóként lehetett tanulni. A megr szabott inaskorlátozást azonban nem nagyon tartották meg. Több adatunk van arra, hogy a mesterek saját műhelyükbe egyszerre két-három fiukat szegődtették be. 1774-ben, a tíz évvel korábban Tatáról Debrecenbe letelepülő 93
