A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Komoróczy György: A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején (1920–1944)

A munkásság védekezésül és a kizsákmányoló rendszer elleni támadás eszközeként kibontakoztatta a maga tömegszervezeteit és különböző osztályszervezeteit. Ezeknek történeti fejlődését nem tudjuk e helyen részletesen bemutatni, de vázlatosan megemlítjük, hogy a Tanácsköztársaság után kialakult helyzetben a szervezetek vezetősége legnagyobb részt jobboldali elemekből állott, viszont voltak határozottan baloldali irányítás, sőt kommunista befolyásolás alatt álló szervezetek. Az 1923-ban megalakult Magyarországi Festőmunkások Szövetsége elnöke Vég Dezső volt, aki már a Tanácsköztársaság idején is szerepet játszott, később még aktívabban tevékenykedett. A Szövetség 72 taggal alakult, de megalakulása után hamar beolvadt az Országos Építőmunkások Szövetségébe.

87 1933 júl, 24-én a rendőrkapitány jelentést tett a munkások szervezeteiről, mint szakmai szervekről. A jelentés megállapította, hogy melyikben érvényesült baloldali vezetés és melyik állott jobboldali irányítás alatt. Többek között a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége helyi csoportjának vezetője kommunistának tekinthető; A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületéről mondja, hogy a legbaloldalibb. „Magukat kizárólag a nemzetközi marxista ideológiában képezik... A helyi csoport valóságos melegágya a kommunista eszmének." Az Élelmezési Munkások Orsz. Szöv., a Magyarországi Famunkások Szöv.; Magyarorsz. Vas- és Fémmunkások Közp. Szöv.; a Magyarorsz. Könyvnyomdai Munkások Orsz. Szöv. baloldali vezetés alatt állnak, míg vannak jobboldaliak is.

88 A szervezeteket és a szakszervezeteket Debrecenben a Szociáldemokrata Szakszervezetek Titkársága fogta össze már a húszas évek elejétől kezdve, de működött egy Szakszervezeti Bizottság is a harmincas években, amelynek felsőbb szerve a „Munkásszervezetek Szövetsége" volt 1938-ban. Ebben a Szövetségben a vezetőszerepet 1938 táján a vasmunkások, bőripariak, fémmunkások és építőmunkások játszották,

89 nyilvánvaló tehát, hogy ebben az időben a kommunisták illegális irányítása érvényesülhetett és érvényesült is. További kutatások ezt a kérdést világosan feltárják majd. A Debreceni Szakszervezeti Bizottság többek között a KMP akkori politikai irányításának megfelelően többször foglalkozott a mezőgazdasági dolgozók helyzetével. 1938 jún. 24-én tartott nagygyűlésen követelte „a mezőgazdasági dolgozók számára a megállapított legkisebb napszámbérek betartását és legszigorúbb ellenőrzését.' Ugyanezt kívánta az aratási szerződések megkötésénél is. A város vezetősége az üggyel és a követeléssel kapcsolatban a nagybirtokosok álláspontján és elsősorban a város közösségi tulajdonának védelmében azt a munkásellenes határozatot hozta, hogy „a mezőgazdasági munkások a város nagykiterjedésű határában és ott is elszórtan fekvő egyes gazdaságokban dolgoznak", tehát részükre nem lehet a legkisebb napszámbéreket megállapítani.

90 Az megállapítható, hogy a legforradalmibb szellemű szakszervezet Debrecenben is a MÉMOSz volt a harmincas években.

91 Mutatja ezt a Debrecenben 1935 márc. 3-án tartott naggyűlés több hozzászólása is, amelyen többek között Szakasits Árpád elmondotta, hogy „a munkásság kezd felhagyni a könnyel és rájöttek, hogy senkiben sem bízhatnak, csak a saját erejükben."

92 A Bőripari Szakszervezet forradalmi irányítását Pogácsás Antal tartotta kezében s eredményesen.

93 A munkásosztály harcát segítette az 1927 jún. 19-én Debrecenben megalakult Ady Társaság, a haladó értelmiség tömörítő szervezete, amely81